Beck Hugó (szerk.): Kereskedelmi jog 1. (Budapest, 1905)

124 AZ utazó natasKoieneiv Korlátozási. l«75: XXXVII. \v. Zs. kereskedelmi megbízottja a Kt. 45. §-a értelmében tör45 g vénynél fogva jogosítva volt a vételár felvételére. Ezen mitsem változtat az a körülmény, hogy az A) a. számla szélén az a (nyomtatott) általános figyelmeztetés olvasható, hogy az eladó csak oly fizetéseket ismer el, melyek közvetlenül neki, vagy meghatalmazásával ellátott személyek kezéhez teljesíttetnek, mert ily általános figyelmeztetésnek joghatálya nincs, a kereskedelmi meghatalmazott törvényes jogkörének korlátozása harmadik személyek irányában csak azon esetben lévén hatályos, ha az illető vevő erről különösen értesittetik. De nem vehető figyelembe felp.-nek az az ellenvetése sem, hogy K. Béla akkor, mikor a 2*/. a. nyugta szerint a 75 forintot felvette, W. Zs.-nél alkalmazásban már nem volt, mert felp. maga sem állítja, hogy e körülmény alp. előtt 1888. június 16-án, mint a fizetés napján már tudva lett volna, sőt beismeri, hogy W. Zs. alp.-t K. B. meghatalmazásának megszűnésére csak az 1888. június 20-án kelt 6-/. a. levelező-lappal értesítette. Minthogy pedig W. Zs. K. B.-tól még az 1888. április 7-én kelt 47. a. levelében is mint utazójáról tesz említést, & e naptól 1888. június 16-ig nem telt el annyi idő, hogy alp. a meghatalmazásnak időközben történt visszavonását vélelmezhette vagy valószínűnek tarthatta volna: felp. a meghatalmazás visszavonásával alp. irányában nem védekezhetik s a K. B. kezéhás teljesített fizetést érvényesnek elfogadni tartozik. Ugyanazért felp.-t kereseti követelésének 75 frtnyi részével az elsőbirósági Ítélet megváltoztatása mellett feltétlenül el kellett utasítani. Más tekintet alá esik alp.-nek az a kifogása, hogy K. B. neki a vételárból 64 frt 44 krt elengedett. A kereskedelmi utazónak jogköre ugyanis különös meghatalmazás hiányában nem terjed ki arra, hogy főnökének követeléséből elengedést tegyen. K. B.-nak ily irányú intézkedése tehát, ha a meghatalmazás visszavonása előtt tétetett volna is, főnökét csak abban az esetben kötelezhette, ha főnöke őt ily intézkedésre különösen fölhatalmazta, vagy az alp.-sel fenforgó vitás ügynek rendezésével megbízta. Már pedig alp. nem bizonyította, hogy K. B. erre különösen fel lett volna hatalmazva, sőt nem is állítja, hogy meghatalmazása többre terjedt volna, mint mire a kereskedelmi utazó jogköre törvénynél fogva kiterjed. (90. máj. 26. 8020.) C: Hh. (91. ápr. 4. 1199/90.) Utazó által kötött ügylet jóváhagyása. 211. C: A kifogásokhoz 2:1. alatt mellékelt okirat szerint alp. 1887. jan. 27-én egy vetőgépet és egy szeczkzrásót 385 írt kialkudott vételárban vett E. E.-től mint felp. meghatalmazottjától olyképpen, hogy a vételárból 95 irtot 1887. nov., '95 frtot 1888. évi nov. és 95 irtot 1889. nov. hónapban fog fizetni. Ugyanama okirat szerint alp. az egész vételár-összegről egy váltót adott át és kötelezte magát, hogy az okiratban kikötött kamatot a részletfizetések alkalmával fogja fizetni. Á válaszban felp. tagadta, hogy a kereseti váltó az 1887. jan. 17-én vásárolt gépek vételáráról szól, hogy a 2-/. alatti okirat a kereseti váltóra