Vavrik Béla (szerk.): Közjog és közigazgatás (Budapest, 1906)

Községi ügyekben. 283 lakosokat vagy nagykorú birtokosokat a nagykorú hajadon, öz- tiz L vegy, vagy törvényesen elvált nőktől, a jogi személyektől, a kis- 25. §. 1. p. koruaktól és gondnokság alatt állóktól, amennyiben a községi lakosok és nagykorú birtokosoknál átalában a legtöbb egyenes állami adót fizető községi lakósokról és nagykorú birtokosok-r ról szól, mig evvel ellentétben a többiekre nézve a község területén fekvő vagyon után legtöbb adót fizetőket emliti. Ebből a megkülönböztetésből azt a következtetést kell levonni, hogy a községi lakósoknál vagy nagykorú birtokosoknál átalában minden a községben terhökre irt egyenes állami adó, ellenben a többieknél clsaküjs a községben vagy ahhoz csatolt pusztán fekvő vagyon, tehát a föld- és házbirtok után fizetett adó, — s (azon elvnél fogva, hogy a pótlék az alapadó természetével bir, az lezekre eső átalános jövedelmi pótadó — vehető számba; számításon kivül kell hagyni azonban az utóbbiaknál azon adókat, amelyek, ha kapcsolatban vannak is valamely a fekvő vagyon tágabb fogalma alá vonható vagyonelemmel, — mint például a bányavagyonnal, gyökös joggal, — fekvő vagyon utáni adónak fennálló adórendszerünk szerint azért nem lehet tekinteni, mert sem reáladót, sem! hozadéki adót nem képeznek, hanem az üzemi vagy egyéni tevékenységre s az evvel összefüggő jövedelmezőségre vannak fektetve. Hasonlókép sem az 1. pont, sem a 2. és 3. pont alatt emiitett legtöbb adót fizetőknél nem lehetett számba venni; a) a nyereményadót, a, fegyver- és vadászati-adót, a hadmentességi dijat és a szállítási adót, mert eltekintve attól, hogy ezek az egyenes adók tulajdonképeni fogalma alá nem vonhatók, tételes törvényeink értelmében is figyelmen kivül hagyandók az 1886. évi XXII. törvényczikk 33-ik §-a 6-ik bekezdésének azon rendelkezése alapján, hogy csak a fekvő vagyon s az élvezett jövedelem utáni adók jöhetnek tekintetbe; b) a gazda, vagy munkaadó által fizetett I. osztályú keresetadót, mert ez a cseléd, vagy munkás helyett fizettetvén s ennek terhére beszámitható is lévén, a gazda., vagy munkaadó saját egyenes állami adójának nem tekinthető. Az előadottakból folyik, hogy a 2. pont alatt emiitett s a községben nem lakó nagykorú birtokosok javára, valamint a 3. pont alatt emiitett községi lakosok javára, akiknek fogalma alá esik a községben lakó nagykorú birtokos is, a most emiitett adók kivételével általában minden a községben fizetett, helyesebben a (községben terhökre irt egyenes állami adó számba veendő.