Büntetőjog és bűnvádi eljárás 2. Büntetőtörvénykönyv a kihágásokról. Melléktörvények vétségekről és kihágásokról. Sajtótörvény. Bűnvádi perrendtartás (Budapest, 1906)

90 1874 : XXXIV. t-cz. 39. §. vád tárgyát képező esetet üzletszerűvé nem minősiti, mert az 1874:XXXIVl t.-cz. 39. §-ának 2. bekezdése szerint, visszaesés esetében is a jogositatlan ügyvédi foglalkozásnak üzletszerű folytatása, tehát a felek képviseletének vagyoni haszonnyerés czéljából való többszörös teljesítése kívántatik meg: ezek szerint vádlott ellen az 1874: XXXIV. t.-cz. 39. §-a szerint büntetendő zugirászat fenn nem forog. (1893. május 31. 4767. sz.) Több fél tiltott képviselete nem halmazat, hanem az üzletszerűség által összefoglalt egy zug rászat. 281. Vádlott két fél részé-e készített beadványt s ezeket a törvényszéknél benyújtotta, habár erre jogosítva nem volt, sőt attól már ítéletileg el is tiltatott. B pesti T.: A zugirászati kihágás alkotó elemét az 1874. évi XXXIV. t.-cz. 39. §-a szerint az képezi, hogy az illető, a nélkül, hogy ügyvéd lenne, a feleknek bíróságok vagy hatóságok előtti képviseletét üzletszerűen folytatja, sőt a hivatkozott szakasz második bekezdése a felek képviseletétől már itéletileg eltiltott egyén büntethetőségét is ahhoz a feltételhez köti, hogy az illető az emiitett üzletszerű foglalkozást továbbra is folytatja. Ebből folyólag zugirászat miatt tett feljelentés alapján folyamatban levő minden egyes ügyben az bírálandó meg, vájjon a vádlott cselekményében az üzletszerűség ismérve feltalálható-e? Az üzletszerűség folytatólagos és e mellett oly cselekményt jelent, a melyet az illető kereset gyanánt díjazás mellett folvtat, mihez képest a zugirászati kihágást, nem egyes eset, hanem a törvény által tiltott foglalkozás többszörössége állapitja meg; miből folyólag a jelen vád tárgyát képező két eset, nem külön-külön; hanem együttvéve állapítja meg a zugirászati kihágást; miért is vádlott nem két rendbeli, hanem csakis egy kihágásban volt bűnösnek kimondandó s az összbüntetés mellőzésével, az elsőbiróságilag .megállapított büntetés az egy rendbeli kihágásért kiszabottnak nyilvánítandó volt. (1894. február 13. 614. sz.) C: Hh. (1894. április 10. 2963. sz.) A zugirászat büntetése 282. C: (Je. é. 14.) Magából az 1874:XXXIV. t.-cz. 39. §-ából a mely szerint ismétlés esetén fogság alkalmazandó, kétségtelen, hogy az ott büntetendőnek kijelentett cselekmény criminális delictumnak tekintetett és a kirótt birságnak nem rendbüntetési, hanem büntetőjogi jelleg1 tulajdonítandó. Minden kétséget eloszlat az, hogy a büntető törvényeket életbeléptető 1880:XXXVII. t.-cz. 5. §-a ezt a cselekményt is a büntetendő cselekmények körébe sorozza és végső bekezdése szerint kihágásnak minősíti. Ezzel tehát a törvényhozó egyszersmind azt is statuálta, hogy a zugirászat 'utján elkövetett cselekményre azontúl a Kbtk. rendelke-