Büntetőjog és bűnvádi eljárás 2. Büntetőtörvénykönyv a kihágásokról. Melléktörvények vétségekről és kihágásokról. Sajtótörvény. Bűnvádi perrendtartás (Budapest, 1906)

24 Ktk. 46. §. C: ÍMinthogy az illető hatósági közegek kijelentették, hogy a vádlottak által használt fenyegetés nem volt oly természetű, mint a milyent a Btk. 167. §-a megkiván, és kiküldetésüket akkor nem ezen fenyegetés miatti félelemből, hanem másodrendű vádlott akkori állapotára való tekintetből nem teljesítették: ez alapon vádlottak a hatóság elleni erőszak vádja alól ioImentendCk voltak. De felmentendők a Ktk. 46. §-án alapuló vád alól is, mert panaszosok tüzetesen meg nem jelölték, hogy miféle szidalmakkal illette őket vádlott. (1884. ápr. 2. 9215. sz.) 68. C: Minthogy nincsen adat vagy bizonyíték arra nézve, hogy N. M. vádlott a házánál nejét illetőleg végrehajtást foganatba venni kívánó F. A. végrehajtót, hivatalos eljárásában, erőszakkal vagy veszélyes fenyegetéssel olyképen illette volna, hogy a megfenyegetett bírósági végrehajtóban, és az általa felhívott tanukban, bűntett vagy akár csak vétség elkövetésével való fenyegetés által a veszély közvetlen bekövetkezhetése miatt, alapos félelmet gerjesztett volna, — N. OVI. a hatóság elleni erőszak büntette miatt emelt vád alól felmentendő volt. Tekintve azonban, hogy vádlott a bírósági végrehajtót megkezdett hivatalos eljárásában, a tanukkal együtt kiutasította, s a végrehajtót betyárnak is nevezte, sértő és fenyegető szavakkal illette s ekként sértegette: a nevezett vádlottnak cselekménye a Ktk. 46. §-a alá eső kihágást megállapítja. (1888. márcz. 8. 5293/1887.) 69. P. Gyula a belügyminisztériumhoz beadott panaszában a budapesti államrendőrség közegeit azzal vádolta, hogy ezek B. A. nevű egyéniséggel jó lábon állnak és ennek B. R. szolgálati helyéről való elhurczolásában segédkezet nyújtottak; továbbá, hogy B. R. ellenében erőszakosdoktak, az embertelenség és lelketlenség netovábbját követték el, mely egyedül a budapesti rendőrségtől kerülhet ki. Ezen kivül a megvesztegetés gyanújának adott kifejezést. C: P. Gy. elismeri, hogy B. R. érdekében, ennek nővére B. E. felhívására és ennek nevében a belügyminisztériumhoz beadott folyamodványt ő fogalmazta, valamint, hogy az annak tárgyát képező ügyet, az állítólag sértett fél érdekében, mint ennek meghatalmazottja képviselte; beismeri továbbá, hogy az említett beadványban foglalt a hatóságot sértő, sőt gyanúsító kifejezések ő általa írattak a folyamodványba; mentségül azt hozván fel, hogy azokat elkeseredésből használta, nálta. Minthogy azonban mind az elkövetés idején érvényben volt törvény, mind a Btk. 258. §-a szerint rágalmazás vétségét csak az követi el, aki valaki ellen oly tényt állit, amely valódisága esetében az ellen, akiről állíttatott, a büntető vagy fegyelmi eljárás megindításán nak okát képezné, vagy azt közmegvetésnek tenné ki; a 260. §. szerint pedig rágalmazást követ el az: aki mást, valamely hatóság előtt