Büntetőjog és bűnvádi eljárás 2. Büntetőtörvénykönyv a kihágásokról. Melléktörvények vétségekről és kihágásokról. Sajtótörvény. Bűnvádi perrendtartás (Budapest, 1906)

12 lefeküdni; e miatt vádlott, kit panaszos lökdösött is, oly haragra lobbant, hogy haza futott s egy fejszével fölfegyverkezve, káromkodások s fenyegetések közt panaszos felé rohant, kinek azonban sikerült szobájába menekülni, mig vádlott, utói nem érhetvén panaszost, dühében fejszéjével a pitvarajtóba vágott. K a s s a i tsz.: Habár vádlott magatartása, azon nyilatkozata, hogy agyonüti gazdáját, továbbá az eszköz veszélyes volta az ölési szánaékra enged következtetni, mivel azonban ezen szándék, vádlott tagadásával szemben, mi egyéb támogatást sem nyert, sőt lélektanilag is teljesen indokolatlan; a kir. törvényszék az ölésre irányult szándékot megállapithatónak nem találja. De nem látja a kir. törvényszék a testi sértésre irányult szándékot sem beigazoltnak, mert vádlott panaszosra a íejszét nem emelte föl, a fenn levő távolság pedig vádlott és panaszos között oly nagy volt, hogy vádlott, ha akart volna is sújtani a fejszével, az nem érte volna panaszost. Miután az előadottak szerint vádlott cselekményében az ölési szándék megállapítható nem volt, cselekményét veszélyes fenyegetés kihágásának kellett minősiteni. (1891. jul. 30. 5800.) Kassai T.: Hh. (1891. decz. 28. 2457.) C: Hh. (1892. okt. 27. 2704.) 30. Nagyváradi T.: A vizsgálat adatai mi támpontot sem szolgáltatván a tekintetben, hogy vádlott a Cz. J. által birt korcsmába emberölési szándékból ment és lőtte volna ki ott pisztolyát; minthogy pedig lélektanilag sem indokolható, hogy vádlott csupán azon ok miatt, mert Cz. J.-né által becsületsértés miatt ellene feljelentés tétetett, magát Cz.-né megölésére határozta volna el; és minthogy továbbá az esetben, ha Cz.-né megölése volt volna vádlott szándékában, a hozzá két lépésnyi távolban iállló Cz.-né ellen elérhette volna szándékát akként, hogy pisztolyának csövét ennek testéhez érintve lőtte volna ki; mindezek alapján a kir. Ítélőtábla nem találja bizonyítottnak vádlott ellen az emberölési bűntett kísérletét. Tekintve azonban, hogy ugy Cz;. J. és neje és N. Zs. tanuk vallomása teljes bizonyítékot szolgáltatnak arra nézve, hogy a sizemle alkalmával a 'korcsma falán észlelt lövést vádlott Cz.-né jelenlétében tette, s ez által Cz.-nét gyilkossággal vagy legalább is súlyos testi sértéssel fenyegette: vádlottat az 1879. évi XL. t.-cz. 41. §-ába ütköző közcsend elleni kihágás miatt vétkesnek kellett kimondani. (1892. jan. 5. 1627.) 0.: Hh. (1892. decz. 28. 6685.) 31. Vádlott ittas állapotában összeperelt feleségével, mert valami nálok zálogban levő aranygyűrűket nem talált s ekkor felesége a padlásra menekült. Vádlott felnyitotta a padlásnak felesége által leeresztett ajtóját s fenyegetések közt azt kiabálta feleségének, hogy adja oda a gyürüt, utána akart menni s midőn a padlásra felment, felesége a félelmében általa felbontott háztetőről leugrott a szomszéd udvarára s ott a földön elterült. A nagyváradi tsz. vádlottat súlyos testi sértés vétségében mondta ki bűnösnek.