Büntetőjog és bűnvádi eljárás 2. Büntetőtörvénykönyv a kihágásokról. Melléktörvények vétségekről és kihágásokról. Sajtótörvény. Bűnvádi perrendtartás (Budapest, 1906)

182 St. 31., 33. •§§. A törvényhozó a hatáskör megállapításánál nemcsak a büntetés mértékére, hanem a cselekmény súlyosságára is tekintettel volt. Mutatja ezt az 1897. évi XXXIV. t.-cz. 18. §-ának miniszteri indokolása, mely kimondja, hogy a (vétségek közül azok, amelyeknél a tényálladék bonyolult volta, az elbírálandó nehéz jogi kérdés, vagy vétkesség eldöntésével összefüggő egyéb kényes kérdések a kollegiális tanácskozást czélszerünek tüntetik fel, továbbra is a kir. törvényszék hatáskörében maradjanak. Már pedig nem szenved kétséget, hogy valamely sajtótermék politikai tartalmának megítélése nehezebb kérdés, melyet a törvényhozó a fennebbiek szerint a társas bíráskodás nagyobb biztosítékaival akarta körülvenni. (1904. jan. 14. 370. sz.) A czikk aláírása magábanvéve még nem állapítja meg a szerzőséget. 33. §. 457. C: Időszaki nyomtatvány utján elkövetett bűncselekményekért a felelősségét az 1848. évi XVIII. tcz. 33. §-a szabályozza; a felelősség minden más nemét kizárja az idézett törvény és az 1880: XXXVII. tcz. 7. §-ának 2. bekezdése. Ehhez képest sajtóügyekben, a bűnösség csak azon esetben mondható ki, ha tényként megállapíttatik, hogy a vádlott az illető közleménynek a szerzője, esetleg a lapnak tulajdonosa, felelős kiadója vagy felelős szerkesztője. A főmagánvádló jelen esetben mindkét czikkre nézve azért emelt vádat, meri terheltek a czikkeket «irták ésí közzétették». (d'avere scritto e fatto inserire). Ezen az alapon (di avere scritto e firmato) lettek vádlottak, az ügyek egyesítése mellett, vád alá helyezre mint szerzőtársak (coautori). A sajtótörvény rendeletének megfelelőleg lett volna megállapítandó, hogy vádlottak mint szerzők, avagy a sajtótörvény 33. §-ában megjelölt más minőségben követték-e el a vádbeli cselekményt. De a kir. törvényszék a vádlottak bűnösségét nem ily tényalapon mondotta ki, hanem csak azt állapította meg, hogy a vádlottak a czikkeket «aláirták» (firmato). Minthogy azonban az aláírás fogalma nem felel meg sem a szerzés, sem a szerkesztés, sem a kiadás vagy a laptulajdonos fogalmának: mindkét alsófoku bíróság oly tettre alapipitotta v. bűnösségét, a mely tett nem foglalja magában nyomtatvány utján elkövetett bűncselekmény tényálladókát. (1903. decz. L0. 9971.) A szerző felelőssége, ha kézirata közlését a szerkesztő tetszésére bízza. 458. C: A szerző felelősségét nem szünteti meg az a körülmény, hogy kéziratát más egyén utján küldi be a szerkesztőnek és hogy az általa szándékolt közlés foganatosítását a felelős szerkesztő tetszésétől teszi függővé. Viszont a beküldő csapón az által, hogy az ismert és a bíróság elé állítható szerzőnek kéziratát, annak kívánságához képest, közlés végett a felelős szerkesztőnek elküldi, még szerzővé vagy társszerzővé nem válik. (1896. évi 9562.)