Büntetőjog és bűnvádi eljárás 2. Büntetőtörvénykönyv a kihágásokról. Melléktörvények vétségekről és kihágásokról. Sajtótörvény. Bűnvádi perrendtartás (Budapest, 1906)

162 St. 14. §. Tekintve azonban, hogy a vádba vett czikk tartalma, a menynyiben a valónak meg nem felelne, oly tényeket állit a főmagánvádióval szemben, melyek őt a közmegvetésnek tennék ki; tekintve, hogy az, vájjon az állítások közül mi és mennyiben nyer bizonyítást és igy, hogy mi legyen a vád törvényes következméne, a vádtanács feladatán túljár: tévesen járt el a vádtanács ebből az okból is, mikor megszüntető határozatot hozott. A kir. ítélőtáblának a jogi álláspontja az, hogy az 1848. évi XVIII. t.-cz. 14. §-ában foglalt tétel büntethetőséget kizáró ok s igy annak mérlegelése az itélő bíróság feladatát képezi. Támogatja a kir. ítélőtáblának a jogi álláspontját az, hogy ez a tétel a törvényben mint beszámítást kizáró ok felsorolva nincsen s különösen az, hogy maga a cselekmény, t. i. nyomtatványban közölt valótlan rágalmazó ténybeli állítás bűncselekményt képez ugyan és csak akkor szűnik meg büntethető lenni, ha valamely büntethetőséget megszüntető ok fenforgása bizonyítást nyer. Hogy pedig ennek fenfongását csak az itélő bíróság állapithatja meg, mutatja egyrészt a Bp. 359. §-a is, a mennyiben az esküdtek döntése alá rendeli bocsáttatni, annak a kimondását, hogy íorognak-e fenn olyan körülmények a Bp. 352. §-ában fel nem soroltakon kivül, amelyek a büntetőtörvénynek külön rendelkezései értelmében a büntethetőséget megszüntetik, de másrészt az, hogy a Btkv. 263. §-a szerint megengedett bizonyítás esetében (exceptio veritatis) az állitások vagy kifejezések valódisága bizonyításának eredményét a vádtanács nem mérlegelheti. Ezekhez képest, minthogy az előbb érintett czikk oly állításokat tartalmaz a főmagánvádlóval szemben, a melyek a valódiságuk esetében alkalmasak arra, hogy ezt közmegvetésnek tegyék ki s a terhelt beismerte azt, hogy ő a czikknek a szerzője; és minthogy jelenleg nem forognak fenn oly okok, amelyek alapján a büntető eljárás már most megszüntethető volna: az elsőbiróság végzését meg kellett változtatni s a törvénynek megfelelő határozatot hozni. (1904. ápr. 19. 1690.) — Hasonló megállapítás foglaltatik már az 1867. évi eljárási szabályok idejéből a C. 1894. 11,123. sz. határozatában, mely a St. 14. §-ában megjelölt mentességet, mint amely a vétkesség meghatározásától elválaszthatatlan, az esküdtszék tehát az itélőbiróság elé utalta. Ugyanígy a C. 1896. évi 10,818. sz. ítélete. Ellenkező határozat nincs. A törvénynél vagy természetüknél fogva titkos hatos, iratok közlését a St. 14. §-a nem védi. Elitélés a nyomozás irataiból merített közlés miatt. 425. C: T. V. és védője a Bp. 385. §-ának 1. c) pontja alapján azért használtak semmiségi panaszt, mert a St. 14. §-a feltételeinek