Büntetőjog és bűnvádi eljárás 2. Büntetőtörvénykönyv a kihágásokról. Melléktörvények vétségekről és kihágásokról. Sajtótörvény. Bűnvádi perrendtartás (Budapest, 1906)

154 St. 13. §. a kir. járásbíróság hatáskörébe, ebből nem következik, hogy a Btk.-ben foglalt másnemű büntetendő cselekmények hallgatag utaltatnak a kir. törvényszékek hatáskörébe, valamint nem terjeszthető ki a kir. Curiár nak a 'Btk. most idézett §-a második bekezdésébe ütköző vétségre nézve hozott határozata sem másnemű bűncselekményekre. Ezek szerinti a kir. ügyészség álláspontja elfogadható nem lévén, a kir. ítélőtábla végzése a fentebbiekkel kiegészített indokainál fogva helybenhagyandó volt. (1895. jun. 11. 5894.) — Hasonló megállapítások vannak a C. 1895. 7319. és 1218. sa. ítéleteiben. 412. Vádlottnál fajtalan rajzokat feltüntető fényképek és fajtalanságot tartalmazó könyvek foglaltattak le; az eljárás adataival be volt bizonyítva, hogy ezeket a vádlott maga készítette és sokszorosította, de azonfelül számos egyénnek el is árusította. A kir. ügyész a vádat a Btk. 248. §-ának első pontja alapján emelte és ennek folytán a kir. járásbírósághoz fordult. Vádlott kifogást tett a járásbíróság hatásköre ellen és a 248. §. 2. pontjába ütköző cselekmény elkövetését vitatván, a sajtóbiróság elé kívánta a vádat utaltatni. A járásbiróság a Btk. 248. §. első pontja alapján vádlottat a maga hatáskörében elitélte. A budapesti T. a vádat szintén nem találta a sajtóbiróság elé tartozónak. C: A sajtóhír ósághoz való utalásnak azért nincs helye, mert a szemérem elleni vétség, habár nyomtatvány által elkövetve, nem tartozik a sajtótörvény értelmében megtörlandó büntetendő cselekmények közé. (1890. okt. 15. 10.045.) = Ez az ítélet még az 1897: XXIV. t.-cz. előtt keletkezett, amelynek 18. §. 5. pontja külön rendelkezést tartalmaz a Btk. 248. §-ára nézve. A Curiának itt kimondott álláspontja, mely a 248. §. alá eső minden szemérem elleni vétséget, habár nyomtatvány utján volt is elkövetve, eleintén a sajtóbiróság hatásköréből kizárt, az alább következő határozattal változást szenvedett. 413 H. magánvádló panasza szerinnt vádlottak a vásáron egy N. nevt szerző által ellene irt és őt fajtalansággal gyanúsító nyomtatványt árusítottak. Megbüntetésüket a törvényszéknél kérte a Btk 248. §. alapján. A szolnoki tsz. ugyanezen szakasz alapján vád alá helyezte aa elárusitókat. A budapesti T. a törvényszék végzését megsemmisítette, mivel aa 1880: XXXVII. t.-cz. 40. §-a szerint itt csakis járásbirósági hatáskörről lehetne szó; azonban a fenforgó esetben az egyik vádlott a közlemény szerzőségével is, hét más vádlott pedig annak nyomtatásával is terheltetvén, aa idézett t.-cz. 7. és 39. §-a szerint esküdtbirósági hatáskörnek van helye. (1867. évi eljárás.) C: A budapesti kir. Ítélőtábla végzése helybenhagyatik, mert abban a nyomtatványban, a melynek vásárokban, tehát nyilvános helyeken árulása, terjesztése és többszörözése miatt H. sértett részint a szolnoki kir. törvényszéknél szemérem elleni vétség, részint pedig a budapesti kerületi kir. sajtóügyi vizsgálóbirónál rágalmazás vétsége miatt