Büntetőjog és bűnvádi eljárás 2. Büntetőtörvénykönyv a kihágásokról. Melléktörvények vétségekről és kihágásokról. Sajtótörvény. Bűnvádi perrendtartás (Budapest, 1906)

1889 : VI. t.-cz131 tekintve, hogy vádlott azzal, hogy oly időben készült az osztrákmagyar monarchia területét elhagyni, a mikor hadköteles létére a sorozáshoz tartozott volna megjelenni: világos jelét adta annak, hogy hadkötelezettségéi kikerülni törekedett; és tekintve, hogy az 1889. évi VI. tcz. 45. §-ának rendelkezései épp azon cselekmények megtorlására irányozvák, melyekkel a hadkötelezettség kijátszatni czéloztatik és igy vádlottnak fentebb előadott törekvése megállapítja már a véderő elleni vétség tényálladékát; ezen okból L. I. vádlott mindkét alsóbirósági ítélet megváltoztatásával az idézett törvényczikkbe ütköző véderő elleni vétségben bűnösnek mondatik. (1891. június 3. 11938/890. sz.) 367. C: Minthogy T. J. hadkötelezettségének eddig eleget nem tett; minthogy az osztrák-magyar monarchia területét elhagyni akarta; minthogy az a körülmény, hogy ezáltal ő hadkötelezettségét kikerülni törekedett, kiviláglik abból, hogy ő szabályszerű engedély és útlevél nélkül akart Amerikába menni: ennélfogva elégséges gyanuokok forognak fenn arra, hogy ellene az 1899. évi VI. tcz. 45. §-a alapján a hünvádi eljárás elrendeltessék. (1892. évi ápr. 13. 2767. sz.) Hadkötelezettség kijátszása ravasz fondorlattal. (47. § ) 31618. 0,: A Btk. 449. §-ábía ütköző fegyveres erő elleni vétség 47, §• nem akkor fejeztetik be, midőn a vádlott más helyett a katonai szolgálatot kezdi, hanem azon napon, melyen a katonai szolgálatot elhagyja, mert vádlott ez egész idő alatt más név alatt szolgálván, folyton ravasz fondorlatot használ a végett, hogy más a védkötelezettség alól felmentessék, következőleg a büntetendő cselekmény elkövetése addig tart, mig e ravasz fondorlat megszűnik, azaz amely napon vádlott a tényleges katonai szolgálatot bevégezte. Ez jelen esetben 1887. okt. 10-én történvén meg, az 1889. évi jan. 5-én történt jelentésiig az elévülés be nem következett. Sz. M. nem volt a Btk. 400. §-a alapján bűnösnek kimondható, mert az a cselekménye, hogy ő ifj. 0. M. helyett katonai szolgálatot tett, egyáltalán nem esik e §. alá, hanem a vádbeli cselekményre teljesen ráillik a Btk. 449. §na, mely szerint büntetendő, a ki ravasz fondorlatot használ a végett, hogy másnaki a védkötelezettség alól felmentését eszközölje. Minthogy pedig a jelentkezés más név alatt és e névnek folytonos használata ravasz fondorlatot képez: vádlottat a tett elkövetése idején hatályban volt Btk. 449. §-a alapján bűnösnek kimondani kellett. (1893. április 13. 8121/892. sz.) — Azonos: C. 93. jan. 26. 5749/92., midőn vádlott oly korban vándorolt ki Amerikába, mikor még védkötelezettségének nem tett eleget. = A Btk. 449. §. helyébe a 89: VI. 47. §. lépett. E határozat tehát az utóbbi §-sal függ össze. 9*