Büntetőjog és bűnvádi eljárás 1. Büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (Budapest, 1905)

Btk. 69. §. 67 a csalárd bukás bűntettét képezi, és pedig P. M. bukott vádlott bünöe ebben mint tettes, K. B., mint a kinek hozzájárulása és közreműködése által vált lehetségessé ezen cselekmény elkövetése, pedig a Btk. 69. §. 2. pontja értelmében bűnös, mint segéd. (1884. jan. 16. 39041/83. sz.) C: Hh. (1884. nov. 5. 5132. sz.) 217. C: Minthogy a Btk. 416. §-a vétkes bukás eseteit nem a büntetendő cselekménytől teljesen független gondatlanság, hanem a bekövetkezett bukásra kiható tudatos cselekvés és mulasztás szerint állapítja meg, s még a gondatlan üzletvezetés is oly mulasztást képez, melynek a bukást szükségképpen maga után kell vonni; ennélfogva a Btk. érintett szakaszában kifejezett rendelkezéssel ellentétben áll a T.-nak az a megállapítása, mely szerint a vétkes bukást a gondatlanság azon esetei közé sorozta, melyeknél bünrészesség meg nem állapitható. (1890. nov. 13. 6182. sz.) — Azonos: 1890- május 6. 2937. sz. q) gyujtogatásnál ; 218. C: Tekintve, hogy B. F. vádlott ama cselekményével, miszerint előleges megbeszélés folytán K. J. vádlottat a helyszínére elkísérte és nevezettnek gyufát adott, ki azután a taplót meggyújtva, azt a káros istállójának a padlására dobta, elősegítette ugyan a gyujtogatást, de abban tényleges részt nem vett, ezen okból B. F. vádlott a gyújtogatás bűntettében nem mint tettes, hanem a Btk. 69. §-a 2. pontja alapján mint bűnsegéd mondatik ki bűnösnek. (1899. febr. 28. 12,186/1898. sz.) = Azonos: 1899. okt. 26. 10,609. sz. (v. P. J. előtt ugy nyilatkozott, hogy «adna valakinek 10 irtot, ha a malmot felgyújtanád s P- J.-nek a gyújtogatás eszközlésére való ajánlkozását tudomásul vette)r) hivatali erőszaknál. 219. C: B. A. megsérüléseért J. V. vádlott is felelős; mert ő volt az, ki megkötözését elrendelte és e czélból két kötelet is szerzett; és mert a nevezettnek kinoztatása az ő subájában és jelenlétében történt. És erre nézve mentő körülményül nem szolgálhat az, hogy nevezett vádlottnak mint községi bírónak jogában állott a sértettet gyújtogatás gyanúja miatt letartóztatni és szoros őrizet alatt tartani; mert ezen jog csak megengedett korlátok között gyakorolható és épenséggel nem szolgálhat palástolásául oly tulkapásoknak, melyek az illetőnek testi épségét komolyan veszélyeztetik. Minthogy tehát J. V. vádlott egyrészt azzal, hogy az embertelen kínzásra módot és alkalmat nyújtott, másrészt azzal, hogy bárói hatalmát, a szemeláttára véghezvitt sanyargatás megakadályozására nem érvényesítette, B. A.-nak sanyargattatását kétségkívül előmozdította; és minthogy ebbeli ténykedése a hivatalos hatalommali visszaélésnél súlyosabb törvényszegést képez: ennélfogva J. V. vádlott a Btk. 303. §-ába ütköző súlyos testi 5*