Büntetőjog és bűnvádi eljárás 1. Büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (Budapest, 1905)

712 Btk. 358. §. Indítvány sikkasztás esetében. 3'c)8. §. 2049. C.: A róm. kath. plébános az egyházi alapokat és alapítványokat egyházi felsőbbsége által nyert megbízás folytán kezeli. Azoknak elsikkasztása miatt tehát nem hivatalból és nem az illető kegyúr, hanem csak az egyházi felsőbbség inditványa alapján indítható meg a bűnvádi eljárás. (1889. jan .16. 4633/88.) 2050. C.: Vádlott, miután a görög-keleti szerb egyházközség elnökéül és egyszersmind pénztárnokául megVálasztva lett, e megválasztás által nyert megbízás alapján több éven át kezelte az egyházközség jövedelmét és szedte be az egyházközség1 tagjaitól a kongresszusi költséget; e minőségben javadalmazásban is részesittetett és az elnökségből, valamint a pénztárnokságból 1888. évben az egyházközség által mozdittatott el. Tehát az egyházközség irányában szolgálati viszonyban állott s igy a vádlott által az említett viszonyból kifolyólag elkövetett sikkasztás a Btk. 358. illetőleg 343. §-a szerint csak az egyházközség indítványára vonható bűnvádi eljárás alá. Az elévülés hivatalból észlelendő. (1892. szept. 29. 1464.)' i 2051. Temesvári T.: A Btk. 112. §-a rendelkezésén alapuló kifogás figyelembe azért nem vehető, mert vádlottat az általános m'unkásbetegsegélyző- és rokkant, egylet fiókegyleteinek, (választmánya a Pancsován alakült élőhely élére megválasztván, igy vádlott a sértett egyletnek szolgálatában vagy fizetésében nem állott, hanem a jövedelem arányához mért s esetről-esetre megállapított dijjal (provisióval) az egyletnek csakis megbízottja volt. A vádlott terhére rótt sikkasztás hivatalból lévén üldözendő, a Btk. 358. §. végpontjának, illetve a 343. és 112. §§. esete fenn nem forog. C: Hh. (1895. jan. 22. 3682/94.) 2052. G. E. építész a nála alkalmazott segédek fizetéséből az ipartestületi pénztárba befizetendő, összesen 200 frtot levonván, e pénzt a pénztárba való beszállítás végett egyik alkalmazottjának: B. F. vádlottnak adta át, aki tudta, hogy e pénz a segédek fizetéséből a pénztár részére vonatott le. — B. F. a 200 frtot nem szállította be a pénztárba, hanem megtartotta magának. C: A G. Ernő építésznél alkalmazásban volt segédek fizetéséből a «budapesti építőmesterek, kőműves, kőfaragó és ácsmesterek ipartestületéhez tartozó iparos segédek segédpénztára» részére levont tagdijak a levonás idejétől kezdve már a nevezett pénztárnak tulajdonát képezték. Ennélfogva ugyanezek a pénztárba való beszolgáltatásuk idejéig nem képezték az azokat levonásba hozott G. Ernő tulajdonát, hanem csakis olyan pénzösszegnek tekintendők, melyek a pénztárba való beszolgáltatásáig csupán G. Ernő őrizetére voltak1 bízva. B. Ferenczl tudta azt, miszerint ezen 200 frt a segédek fizetéséből a nevezett pénztár részére lett levonva. B. Ferencz tehát nem a munkaadója, G. Ernő. hanem a pénztár tulajdonát képező pénzösszeget tartotta meg maga-