Büntetőjog és bűnvádi eljárás 1. Büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (Budapest, 1905)

Btk. 333. §. 1709. Vádlott váltó alapján adósa volt a sértettnek. A végből, hogy a kötelezettség alól meneküljön, a sértett fiát rábírta, hogy apjától a váltót titkon csenje el és adja át neki: a vádlottnak. Ez meg is történt. Vádlott aztán a váltót megsemmisitette. Győri T.: A váltók, mint általános forgalmi képességük folytán önálló értéket képviselő okiratok, lopás tárgyát képezhetik. A váltónak jogtalan elidegenítése által a sértett fél vagyona érdekének jogellenes megsértése már teljesen véghezvitetett. Az a körülmény tehát, hogy vádlott az elidegenített váltóval utóbb mit csinált, teljesen közönyös. A vádlott ténykedésében tehát a halmazat (Btk. 404. §.) is meg nem állapitható s igy vádlott csak a lopás bűntettében, a Btk. _69. §. i. pontja alapján mint felbujtó nyilváníttatott bűnössé. (1895. máj. 28. 1051.) C: Hh. (1896. máj. 28. 7099/95.) = Azonos: C. 1890. decz. 5. 3896. sz. («A váltó a létrejött megelőző ügylettől független, teljesen önálló kötelezettséget s közforgalom tárgyát képező érték, nem pedig csupán az elvállalt kötelezettség bizonyítéka; a váltó forgalmi értéket képező ingó dolog s a lopás alkalmas objectuma>); C. 1898. nov. 16., 3938. sz.; C. 1892. jan. 21. 6248/1891. sz. 1710. Vádlott 7 drb. szolgálati bizonyítványt vett el a sértettől. Bpesti tsz.: Lopásnak minősítette a cselekményt. B pesti T.: Az okiratok csak az esetben képezhetik a lopás tárgyát, ha azok már önmagukban véve vagyoni értékkel bírnak. Ellenben az oly okiratok, melyek ezen minőséget nélkülözik és csupán bizonyos jogviszonyok vagy tények bizonyítékai gyanánt szerepelnek, amely okiratok elvételénél csakis azoknak rendszerint értéktelen anyaga jöhetne szóba, a lopás köréből ki van zárva s az ily okirat elvétele esetleg a Btk. 406- vagy a Kbtk. 71. §-ainak rendelkezése alá esik. A 7 darab szolgálata bizonyítvány vagyoni értékkel biró okmánynak nem tekinthető, maguknak az okiratoknak anyaga pedig szintén értéktelen dolognak tekintendő, a melynek elvétele a tettes eltulajdonitási szándékán kivül esik. Olyan körülmények, melyek vádlott ellen a Btk. 406., illetőleg a Kbtk. 71. §-a alkalmazását tennék szükségessé, fenn nem forognak. Felmentés. C: Hh. a tsz. ítéletét, mert a kérdéses bizonyítványok a megfelelő bélyeggel ,is el voltak látva s így ez alapon is bizonyos értéket képviseltek. (1899. decz. 6. 10,812.) — Azonos: C. 1901. jun. 27. 4035. sz. (lopásnak minősítette azt is, midőn a jbirósági hivatalszolga hivatalos nyomtatvány-lapokat elajándékozott). —- Az ellophatás szempontjából iratoknál az a döntő, hogy az irat csupán bizonyiték-e saját érték nélkül, avagy a közforgalomban önmagában is értékkel bir-e? •— Állandó gyakorlat, hogy az utóbbiak lopás tárgyai lehetnek; ez különösen kétségtelenül álló dolog a váltókra nézve. — A közforgalomban önálló értékkel nem biró okiratok, pl. cselédkönyv, szolgálati bizonyitvány, kötelezvény stb. tekintetében a gyakorlat ingadozó: hol lopást, hol a Btk. 406. §-a alá eső okirathamisitást állapit meg. 1711. C: Aki valamely vaspályatesthez tartozó, ha nem is a vaspálya-üzem közvetlen czéljaira szolgáló, eredetileg erdőrészt képező befásitott talajról fát vág ki és visz el: nem erdei kihágást, hanem lopást követ el. (1886. nov. 23. 4599.)