Büntetőjog és bűnvádi eljárás 1. Büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (Budapest, 1905)

92 Btk. 76- §. lesve, akkor ment be a házba, midőn a lakásban már lefeküdtek s a világosságot eloltották; tekintve, hogy ily körülmények közt egész nyugodtan átgondolhatta nejének és sértettnek egymáshoz! viszonyát, valamint elkészülve lehetett arra is, mily helyzetben fogja nejét és sértettet találni: ily körülmények közt a Btk. 76. §-a alkalmazásának helye nem lehet. (1886. máj. 14. 1300. sz.) 298. C: Minthogy vádlott előzőleg már háromszor kapta rajta nejét K. A.-val való paráználkodáson, a fenforgó bűntett elkövetésekor neje hűtlensége által meglepetve nem lehetett; s minthogy ugy nejének, mint K. A.-nak mindhárom alkalommal megbocsátott, ez a körülmény azt bizonyítja, hogy neje hűtlensége által házi boldogságát feldultnak nem találta. Vádlottnak az a védelmi állása tehát, hogy a vád tárgyává tett cselekmény elkövetésekor neje hűtlensége miatti felháborodásában majdnem magánkívül volt, el nem fogadható, mert ily előzmények mellett nem állapitható meg, hogy vádlottnak férji szenvedélyei, neje ujabb hűtlensége által, a beszámithaíatlanságig felébresztettek volna. Ellenben tekintve, hogy a vádlott a végtárgyaláskor azt vallotta, hogy azért nem szólt K. A. magaviselete miatt az anyjának és senki másnak sem, mert röstelte a dolgot, szégyenlette magán a gyalázatot s mert széltében beszélték a faluban, hogy K.-t a feleségén kapta és még sem bántotta: vádlottnak e nyilatkozata azt bizonyítja, hogy vádlottban lappangott a boszu tüze neje szeretője ellenében s ez csapott ki belőle akkor, a mikor K. A.-t legutóbb nejénél kapta, a mit fokozott még sértett félnek az a magatartása is, hogy a vádlotton keresztül akart menekülni a kényes, illetve veszélyes helyzetből. Ily körülmények között a Btk. 77., illetve 76. §-ának esetei fenn nem forognak. (1895. okt. 13. 2317. sz.) 2199. C: A T. marasztaló ítélete megváltoztatik és a tsz. felmentő ítélete hagyatik helyben, mert a szerelmi csalódás vádlottnál oíyan lelki felindulást idézett elő, mely őt öngyilkosságra vezette, már pedig ilyen nagyfokú zavart lelki állapot kizár minden öntudatos cselekvést és igy helyesen határozott a tsz., midőn vádlottnak a vádbeli gyujtogatást a Btk. 76. §-a alapján be nem számította. (1897. decz. 28. 3165. sz.) I 300. C: Az eljárás adataiból, különösen vádlott meg nemi czáfolt előadásából kitűnik, hogy vádlott hegy őri szolgálatának teljesítése közben észrevette, hogy G. Ö. és F. Ö. tanulók az esztergomi városi szőlők közötti uton • szőlőt ettek, s hogy vádlott egyik szőlőnél elpotyogott szőlőszemeket is talált, midőn pedig a tanulók vádlottat meglátták, szaladásnak eredtek. Ily körülmények között vádlottban alapos gyanú támadhatott arra nézve, hogy a tanulók jogosulatlanul szőlőt szedtek, miért is utánuk futott s G. Ö.-t P. F. városi rendőr segélyével elfogta s a városi csendőrkapitány elé állította. Vádlott is beismeri és a kihallgatott tanuk vallomásával is be van bizonyítva, hogy G.