Polgári törvénykezés 2. Különös eljárások. Örökösödési eljárás. Végrehajtási eljárás. Telekkönyvi rendtartás. Ügyvédi rendtartás. Közjegyzői rendtartás (Budapest, 1906)

Végrehajtás marasztalt íél örököse ellen. Sl hogy az 1881 :LX. t.-cz. 138. §. intézkedései, melyek az ingatlanból ]88i :LX. kijáró örökrészrb vezethető végrehajtásról intézkednek, analóg iríterjebZr tést nyerjenek az ingóságokból álló 'hagyatékokból a végrehajtást szenvedőt illető örökrész végrehajtás alá vonásának módjára nézve; mert egyrészt fel kell tételezni, hogy a törvényhozó tudatosan mellőzte az 1881 :LX. t.-cz. 138. §-ának megfelelő különleges eljárás meghonosítását az ingóságokra vezethető végrehajtás esetére, midőn e kérdés a 138. §. megalkotásakor nyilvánvalóan szeme előtt feküdt; és mert a jogi szükségletet e részben az 1881 : LX. t.-cz. 48. §-ának szabályai is kielégítik. Végül mérlegelendő még az a kérdés is, vájjon a hagyaték-ingók lefoglalása milyen befolyást fog gyakorolni a végrehajtató, a végrehajtást szenvedő és örököstársai közti viszonyra az1 örökség megosztása tekintetében. E viszonyt az 1881 : LX. t.-cz. 138. §-a, illetőleg a telekkönyvi rendelet e szakaszban felhívott 74. §-a akként szabályozza, hogy az örökségi jutalék lefoglalása csak biztosítás természetével bir s a hagyaték tárgyalásánál felmerülő igényekre nézve sérelmes ne legyen, csak az átadás megtörténtének időpontjától fogva lépjen hatályba. Ennek az intézkedésnek alapjául azonban az szolgál, hogy az általános osztrák polgári törvénykönyv intézkedéseiben gyökerező 1855. évi deczember hó 15-ikén kelt telekkönyvi rendeletet és ezzel kapcsolatban az osztrák általános polgári törvénykönyvnek mindama határozatait, melyek a telekkönyvi rendeletekkel összefüggésben állanak s amelyek valamely telekkönyvi jog megszerzésére vagy elenyésztetésére vonatkoznak, az országbirói értekezlet 145. és 156. §§-ai továbbra is hatályukban fentartották, s ebből folyólag az 1881 : LX. t.-cz. 138. §-ának is az ingatlan vagyonra vezetett végrehajtás módjának szabályozása tekintetében alkalmazkodnia kellett a telekkönyvi rendelet 74. §-ához s el kellett fogadnia azt, hogy az ingatlanra a tulajdonjog csak a telekjegyzőkönyvbe bejegyzés által szerezhető (osztrák általános polgári törvénykönyv 431. §-a) és azt, hogy az osztrák polgári törvénykönyv örökösödési rendszere szerint a hagyatéki vagyon tulajdonát az örökös csak bírói átadás utján nyerheti el (osztr. polgári törvénykönyv 797. §-a). E kényszerhelyzet azonban az ingóságokból álló hagyatéki vagyon végrehajtás alá vonásának szabályozása tekintetében nem állott fenn, e részben a Imagyar örökösödési rendszernek elvei akadálytalanul érvényesülhetnek: a minek következménye az, hogy a végrehajtást szenvedőt az ingókból álló hagyatéki tárgyakra illető tulajdonrész mint a végrehajtás szenvedőnek már megszerzett és tényleges vagyona az örökhágyó halála után azonnal lefoglalható s ez a tulajdonrész a végrehajtás folytatása czéljából éppen oly elbánás alá veendő, mint ha a végrehajtást szenvedőnek nem örökölt oly ingóságát foglalják le, mely a végrehajtást szenvedőnek és egy harmadiknak közös tulajdonát képezi. Döntvénytár. Polgári Törvénykezés. II. 6