Polgári törvénykezés 2. Különös eljárások. Örökösödési eljárás. Végrehajtási eljárás. Telekkönyvi rendtartás. Ügyvédi rendtartás. Közjegyzői rendtartás (Budapest, 1906)

Végrehajtás marasztalt fél örököse ellen. 79 234. C: Főpapok hagyatékául csakis a közforgalom tárgyát ké­pező azon javak, illetőleg1 értékek tekintendők, melyek a javadalom törzsvagyonának elkülönitése s a javadalmi értékeknek az átvételkor volt állapot szerinti kiegészítése után fenmaradtak és az elhunyt főpap hite­lezői annak halála után csak ezekre a javakra, illetőleg értékekre sze­rezhetnek zálogjogot, (1885. okt. 29. 7163/82. sz.) Végrehajtás elrendelése marasztalt fél örököse ellen, ennek még át nem adott ingó hagyatéki jutalékára­235. Győri T.: A végrehajtást szenvedőt, mint vélelmezett örö­köst ingókból álló még bíróilag át nem adott hagyatéki vagyonból, vagy a hagyatéknak ingóságokból álló részéből megillethető eszményi jutalék, Magyarországnak azon a területén, melyen az osztrák polgári törvény­könyv egész terjedelmében nincs hatályban, mint ilyen végrehajtási fog­lalás tárgyát nem képezheti, következőleg arra készpénzbeli követelés behajtása czéljából a végrehajtás sem rendelhető el. Mi sem gátolja azonban azt, hogy a végrehajtást szenvedő bir­lalatában levő hagyatéki ingóság vagy a hagyatékba tartozó, de még valamely örököstárs birlalatában levő hagyatéki ingóságnak a végre­hajtást szenvedőt megillető jutaléka az 1881 : LX. t.-cz. 48. §-a értel­mében le legyen foglalható e czél elérésére elegendő, ha a biró a végrehajtást általában véve a végrehajtást szenvedő ingóira rendeli el. Indokok: Az 1881 :LX. t.-cz. tüzetesen határozza meg azt, hogy a készpénzbeli követelés behajtására irányuló végrehajtás az adós­nak minő vagyonára vezethető. Ebből folyólag annak elbírálásakor, hogy a végrehajtást szenve­dőnek örökségi jutaléka képezheti-e foglalás tárgyát, csakis az 1881. évi LX. t.-cz. vonatkozó rendelkezéseiből lehet kiindulni. Az 1881 :LX. t.-cz. 138. §-a megengedi ugyan, hogy a végre­hajtást szenvedőre örökség1 vagy hagyomány utján szállott valamely ingatlanból őt megillető, de tulajdonául még be nem keblezett, sem elő nem jegyzett jutalék feltételesen végrehajtás alá vonható legyen, de az emiitett törvényczikk hasonló intézkedést ingóságokból álló ha­gyatékra, v&gy a hagyatéknak ingókból álló részére nézve nem tartalmaz. Ez utóbbit illetőleg' tehát irányadó szabálynak első sorban az 1881 :LX. t.-cz. 48. §na fogadandó el, melynek rendelkezése értelmé­ben lefoglalhatok a végrehajtást szenvedőnek birlalatában levő ingóságai feltétlenül, másnak birlalatában levő ingóságai pedig csak a birlaló beleegyezésével, vagy e nélkül is, Iha a végrehajtató bizonyítékokká] kellően valószinüsiti, hogy a foglalás alá veendő ingóságok a végre­hajtást szenvedőnek képezik tulajdonát. Ugyan-e törvényszakasz kár­térítési keresetet ad a végrehlajtatónak a foglalásba be nem egyező birlaló ellen arra az esetre, Iha ez jogosulatlan ellenzéssel gátolta meg a végrehajtást szenvedő tulajdonát képező ingóságok lefoglalását. Az 1881 :LX. t.-czikknek ide vágó rendelkezései közül figyelembe veendő még:

Next

/
Oldalképek
Tartalom