Polgári törvénykezés 2. Különös eljárások. Örökösödési eljárás. Végrehajtási eljárás. Telekkönyvi rendtartás. Ügyvédi rendtartás. Közjegyzői rendtartás (Budapest, 1906)

58 Végrehajtási eljárás. Lx- időben kérhető. Az 1499/1893. P. számú egyezség ezeknek a követelményeknek nem felel meg. A fenforgó esetben a végrelhajtató a végrethjajtást szenvedők ellen, ezeknek állítólagos mulasztása alapján kártérítési összegre nézve kér végrehajtást, holott a végrehajtást szenvedőknek az egyezség szerint aZ volt első sorban a kötelezettségük, hogy Mandankáról Husztra hatszor egymásután tutajba kötött szálfákat szállítsanak és csak a mennyiben ennek a kötelezettségüknek meg nem felelnének, tartoznak a végrehlajtatónak minden elmaradt tutajozásért 10—10 forint kártérítést megfizetni. Tekintettel tehát arra, hogy ezek szerint a kártérítés megfizetése a végrehajtást szenvedőknek nem egyenes kötelezettsége, hanem csak a szálfaszállitás elmulasztásának következményeként van megállapítva; tekintve továbbá, (hogy annak megállapítása, vájjon a végrehajtást szenvedők részéről történt-e s mily mérvben mulasztás, csak bárói Ítélettel határozható meg és e részben a végrehajtatónak a mulasztásra vonatkozóan előadott, de mivel sem igazolt előterjesztése irányadóul annál kevésbbá szolgálhat, mert esetleg a tutajok összeállítása s elkészíttetése körűi a végrehajtató maga is késedelembe eshetett: mindezekre figyelemmel a szóban forgó egyezség alapján kártérítési összegre nézve a végrehajtás elrendelhető nem lévén, a végrehajtatót végrehajtás elrendelése iránt beadott kérelmével elutasítani és a foganatosított végrehajtást is hatályon kivül helyezni kellett. (1895. márcz. 21. 1238. sz.) C: A felfolyamodás visszautasitta tik; mert a másodbiróságnak nelheztelt végzése nem tartozik a végrehajtási eljárás során hozott ama másodbirósági végzések közé, a melyek ellen az 1881. évi LX. t.-cz. rendelkezéséhez képest további felfolyamodásnak helye lehet. (1895. aug. 28. 7578 sz.) Örökösöket marasztaló ítélet végrehajthatóságának előfeltételei. 203. Temesvári T.: A prts. 249. §-a szerint a felek jogai és kötelességei az Ítéletben pontosan megállapitfandók s a 256. §. szerint, minden Ítélet akként szerkesztendő, hogy az végrehajtható legyen és még akkor is határozott utasítást foglaljon magában, midőn egye3 kérdések eldöntése vagy a (marasztalási összeg kitudáytai a végrehajtási eljárás során eszközlendő. E rendelkezések folytán kell. hogy a végrehajtás az ítéletnek minden vitás kérdéstől ment egyszerű foganatosítása legyen, következőleg az ítélet végrehajthatóságának hivatalból vizsgálandó kérdése már az ítélet hozatalát megelőző peres eljárásban megoldandó s annak megoldása a végrehajtási eljárásra fenn nem hagyható. Ebből folyólag az örökösként perbe idézett alp. irányában végrehajtható marasztalás csak akkor mondható ki, midőn az elmarasztalás egyik jogalapját és előfeltételét képező az a kérdés, hogy alp. mit és mennyit örökölt: már a per folyamán tisztába hozatott és az Ítéletben megállapittatott, ami az 1881 :LX. t.-cz. 15. §-inak abból a rendelkezéséből