Polgári törvénykezés 2. Különös eljárások. Örökösödési eljárás. Végrehajtási eljárás. Telekkönyvi rendtartás. Ügyvédi rendtartás. Közjegyzői rendtartás (Budapest, 1906)

50 Eljárás lakbérfelmondási ügyekben. fél a felmondás érvényességének kimondása iránt indit keresetet, a folyamatba tett perben e rendelet 5. és 12—15. §§. rendelkezései megfelelően, de feltétlenül alkalmazandók, mert ezeknek a fél kifejezett kérelmétől feltételezett alkalmazhatása csupán az első bekezdésnek első pontja rendelkezéséhez képest, a már megtörtént felmondás alapján, közvetlenül a bérlet tárgyának visszabocsátása és átvétele iránt indított keresetekre nézve van előírva. Ennélfogva a felperesnek a felmondás érvényességének megállapítása iránt indított keresetével folyamatba tett jelen perben is alkalmazást nyernek a fenti rendelet 5. és 12—45. §§-ban foglalt különös eljárási szabályok s ezek közül a jogorvoslat kérdésére mézve a 14. §-nak az. a rendelkezése is, hogy az elsőbiróság Ítéleté ellen csupán a S. E. 209—213. §§-ban szabályozott felülvizsgálatnak a kir. törvényszékhez van helye. \ E szabályoknak alkalmazhatása kérdésénél nem bírhat befolyással az, hogy a felperes a felebbezési bíróságnak ítéleti tényállása szerint keresetében, a felmondás érvényességének megállapítása mellett, egyúttal kérelmet terjesztett elő arra nézve is, hogy az alperes a bárlet tárgyának 1897. november 1-én leendő elhagyására, végrehajtás terhe alatt, köteleztessék, mert az a kérdés, hogy az alperes köteles-e a felmondási és a kiköltözködési határidőnek eltelte után a bérelt helyiséget visszabocsátani, kizárólag a felmondás érvényességének megállapításától van feltételezve, ennek megállapítása esetén pedig a felperes a bérelt helyiség visszabocsátását követelni, feltétlenül jogosult, ily kérelem tehát, a felmondás érvényességének megállapítása iránti keresettel egybe (se kapcsolható. (Rend. 12. §.) E szerint az a körülmény, hogy a felperes a felmondás érvényességének megállapítása iránti keresetében már az alperest a bérelt lakás elhagyásár? is végrehajtás terhe alatt köteleztetni kérte, keresetének lényegileg a felmondás érvényességének megállapítására irányuló alaptermészetét meg nem változtatja és a két kérelemnek együttes előterjesztése nem eredményezheti azt, hogy alkalmazást ne nyerjenek a lakfelmondás érvényessége iránt indított peres eljárásban alkalmazandó különös eljárási szabályok. Ezekből következik, hogy a kir. törvényszék, a felperes keresetére hozott elsőbirósági ítélet ellen használt jogorvoslat alapján, mint felebbezési bíróság eljárni hatáskörrel nem bírt, az eljáró kir. törvényszék tehát lényeges eljárási szabályt sértett meg azáltal, hogy az ügy fölött a többször idézett 4873/94. sz. a. rendelet 14. §. értelmében ;a S. E. 209. §. rendelkezéséhez képest nem mint felülvizsgálati, hanem mint felebbezési biróság hátározott. (1897. okt. 19. I. G. 337.) = Azonos: Curia 1901. okt. 29. I. G- 489. és 1903- ápr- 1. I. G. 117. sz. határozata. — Ugyancsak azonosan határozott a Curia 1897. jun. 28. I. G. 215. sz. a-, amikor a kereset a lakásfelmondás érvénytelenségénlek kimondása iránt indult meg s amikor kimondta, hogy a perben, az elsőbb óság itéiete ellen csupán felülvizsgálatnak! a kir. törvényszékhez lévén helye, a kir. Curiához jogorvoslat nem használható.