Polgári törvénykezés 2. Különös eljárások. Örökösödési eljárás. Végrehajtási eljárás. Telekkönyvi rendtartás. Ügyvédi rendtartás. Közjegyzői rendtartás (Budapest, 1906)

194 Végrehajtási eljárás. tcz*^ m*nt bizonyítottak, nem foglaltatnak. Azzal tehát, hogy a felebbezési bi92—96 róság az ítéletében foglalt tényállás alapján felp.-nek tulajdonjogi igényét a végrehajtási jegyzőkönyv 2—4., 6—15., 17.. 18., 22—26. tételei alatt foglalt ingókra meg nem állapította, anyagi jogszabályt meg nem sértett. (1898. aug. 30. I. G. 166. sz.) 489. Bpesti T.: A felebbezési bíróság abból a tényből, hogy a végrehajtást szenvedett a végrehajtás foganatosítása alkalmával az üzletben mint üzletvezető rendelkezett, az üzletben lefoglalt ingókat az igénylő és végrehajtást szenvedő mint házastársiak közös munkája gyümölcsének tekintve, annak a ténynek alapján, hogy az ipar igazolvány a nő nevére volt kiállítva, az igénylő tulajdonjogát az üzletben levő ingóságokra nem állapította meg, hanem a végrehajtást szenvedett íérj, mint főszerzőnek joga alapján, a kérdéses ingókra azért tartotta fönn továbbra is a zárlatot, mert az 1881 :LX. t.-cz. 49. §-a szerint a házasfelek együttélésének tartama alatt az azok közös bírálatában levő ingók a férj ellen vezetett végrehajtás esetén lefoglalhatok. A felebbezési bíróság jogi álláspontja azonban téves, és pedig azért, mert a végrehajtási törvény 49. §na nem zárja ki azt, hogy bármelyik házasfél a másik házasfél ellen vezetett végrehajtás rendén lefoglalt olyan ingókat, amelyek közös birlalatukban találtattak, kereset utján ne igényelhesse, és nevezetesen a nő nincs elzárva attól, hogy1 a férj ellen vezetett végrehajtás során lefoglalt azokalt a tá^gylakajtl a ímelyeket saját pénzén szerzett, vagy az ő külön vagyonának a gyümölcsei, a birói zár alól fel ne oldathassa; téves itovábbá azért, mert a kereskedői osztályhoz tartozó házastársaknál a házasság tartama alatt szerzett vagyon tekintetében ft férj nem vélelmezhető főszerzőnek; és téves végül azért, mert valamely üzletben elhelyezett árukra nézve az a vélelem, hogy azok pnnak a tulajdonai, a kié az üzlet. Az előrebocsátottak és a mellett, hogy a férj ellen vezetett előző végrehajtás során a férj üzlete elárvereztetett, azt ezen az árverésen a nő atyja vette meg és azt a leányának ajándékozta íés azóta az üzJet a nő nevére kiállított iparigazolvány alapján gyakoroltatik, a feltevés az 1900. V. III. 2/6. sz. jegyzőkönyvben 1—21. alatt lefoglalt ingók tekintetében a felp. igényének jogosultsága mellett harczol, a mit az a körülmény, hogy a végrehajtást szenvedett a végrehajtás foganatosítása alkalmával az üzletben tartózkodott, egymagában még nem ront le. (1902. jan. 24. I. G. 289/1901. sz.) — A Bpesti T. 1895. márcz. 122. I. G. 6. sz. a. kimondta, hogy a házassági viszony fennállása alatt a házasfelek közös birlalásában lévő, d< a nő neve alatt folytatott iparüzlethez tartozó s a férj hitelezői részéről lefoglalt ingóknak a végrehajtási zár alól feloldása iránt indított igénykeresete a nőnek csak akkor alapos, ha a nő külön vagyonnal birt és ha a neve alatt folytatott iparüzlet forgó tőkéje egészen az ő külön vagyonából került ki. — Ezzel azonos a Kassai T. 1902. febr. 20. G. 1. sz. h. 490. Temesvári T.: A felebbezési bíróság abból a téves felfogásból indult ki, hogy az iparos osztályhoz tartozó házastársak által