Polgári törvénykezés 2. Különös eljárások. Örökösödési eljárás. Végrehajtási eljárás. Telekkönyvi rendtartás. Ügyvédi rendtartás. Közjegyzői rendtartás (Budapest, 1906)

186 Végrehajtási eljárás. :LX. zálogjog alapján indított igénykeresetnek helyt nem adtak. — A Curia 1902. ápr. 22. L G. 658. sz. h. szerint a dolognak valamely követelés biztosi6. §§. tása végett történt átvételével szerzett jog pedig anyagi tartalmánál fogva, nem alkalmas arra, hogy az illető dolog végrehajtási eladását megakadályozza. = Igényperben a foganatosított végrehajtás szabálytalanságára felhozottakat tekintetbe venni nem lehet, mert az igényper keretébe ez a kérdés nem tartozik. (Curia 1898. okt. 11. G. 247. sz.) = Az igényper tárgyának értékére nézve 1. a Polgári Törvénykezés I. 1L 1727. sz. jogesetet és az ahhoz, fűzött jegyzetet. 474. A végrehajtást szenvedők felperestől ingatlant haszonbérben tartottak; a haszonbérleti szerződésben kiköttetett, hogy a haszonbérlőknek a bérleményen termelt takarmányt, szalmát, tőreket és trágyát a bérleményről elvinni vagy eiadni nem szabad. Ilyen tárgyak a haszonbérlők ellen alperesek javára a bérleményen végrehajtás utján befoglaltattak. Felperes igénypert indított. C: A lefoglalt ingónak a foglalás alól felmentésére irányuló igény sikeresen alapítható nemcsak a tulajdonjogra, hanem minden olyan jogra is, amely anyagi tartalmánál fogva alkalmas annak meggátlására, hogy az az ingó végrehajtási árverés alá bocsattassék: már pedig állandóan követett birói gyakorlat az, hogy a végrehajtást szenvedő birtoklásában levő tárgyakra vezetett foglalás, nem bir hatálylyal az olyan harmadik személylyel szemben, á ki kimutatja fazít, hogy az ő jogára való tekintettel a lefoglalt tárgyak a végrehajtást szenvedőnek nem állanak szabad rendelkezése alatt; s mivel a tényállás szerint jelenleg végrehajtást szenvedők az a lefoglalt ingók eladásától vagy a bérleményről való elvitelétől felperes javára kifejezetten eltiltattak, ebből jogszerűen következik az, hogy felperes igazolt igényére való tekintettel az illető takarmány, szalma, tőrek és trágya, mint önálló ingóság elárverezés czéljából végrehajtás alatt nem hagyhatók. (1901. jan. 17. I. G. 541/1900.) = Azonos: Curia 1897. nov. 11. I. G. 301. sz. h. — A Curia 1897. szept. 28. I. G. 216. sz. a. helyt nem adott az igénykeresetnek, mert a lefoglalt ingók a végrehajtást szenvedő által haszonbérelt ingatlanok felszereléséhez tartozván, igénylő felperesnek azokhoz való tulajdoni joga abból a körülményből, hogy a foglaláskor ő volt birlalatukban, csak ugy volna vélelmezhető, hogy ha' a perben megállapítást nyert volna az a további körülmény is, hogy a haszonbérletet a végrehajtást szenvedő, a ki atyja az igénylő felperesnek, erre valóban átruházta. 475. C: Felperes igényét egyedül arra alapította, hogy az emiitett tételű ingókat ő nemcsak a jelenlegi végrehajtást szenvedő, hanem annak neje ellenében is lefoglalván, miután e foglalás megtámadva nem lett, az ingók fele része, mint a feleség tulajdona a férj elleni végrehajtás tárgyát nem képezheti, miből kétségtelen, hogy felperes igénye a végrehajtást szenvedő nejének •állítólagos tulajdoni jogára és annak tulajdonára nyert zálogjogra alapíttatott. E j'Ogczim azonban felperes igényének alapjául nem szolgálhat; mert felperes a maga nevében tulajdont nem is vitat, ilyet a perben nem álló harmadik személy javára pedig érvényesíteni kereseti joggal nem bir, a zálogjog pedig esetleg elsőbbségi igény alapjául igen, de tulajdoni vagy oly hatályú igény alapjául, mely a végrehajtási eladás gátló akadályait képezheti —• nem szolgálhat. (1899. febr. 13. I. G, 612/98.)