Polgári törvénykezés 2. Különös eljárások. Örökösödési eljárás. Végrehajtási eljárás. Telekkönyvi rendtartás. Ügyvédi rendtartás. Közjegyzői rendtartás (Budapest, 1906)

Ővadék lefoglalása. kinthető olyan jótékonysági kegydijnak, amely szűkölködőknek alamizsna- 1881 : t.-cz. ként adatik s ez okból az ilyen segélydijra nézve nem is alkalmazható, ö4> g az 1881: LX. törvényczikk 64. §-ának a végrehajtás alá vonást kizáró rendelkezése. Igaz ugyan, hogy a magán alkalmazásban állott egyének részére szolgálatuk jutalmául adott ilyen segélydijnak végrehajtás alá vonhatósága iránt az 1881:60. t.-cz. kifejezetten nem intézkedik, de tekintettel arra, hogy az ilyen segélydij nyilván a nyugdíj jellegével és természetével bir, a megtámadott biztosítási végrehajtást foganatosító bírósági végrehajtó helyesen járt el, a midőn ezen segélydij letiltásánál az 1881: 60. t.-cz. 61. §-ánaikl a nyugdíj végrehajtás alá vonására vonatkozó rendelkezését alkalmazta és az évi ezerkétszáz korona segélydijnak csupán ezer koronát felülhaladó részét tiltotta le. (1102/904.) A közhatóságnak átadott óvadék lefoglalásáról a közhatóság értesítése. A foglalás joghatályának kezdete. 414. Bpesti T.: Az 1881 :LX. tcz. 65. §-a értelmében közhatósáí- 65. §. goknál az óvadékul átadott érték lefoglalható. Ennek a foglalásnak érvényességét a törv. nem köti ahhoz, hogy a foglalásról az illető köz^ hatóság értesíttessék. Mert ez az értesítés az 1881: LX. t.-cz. B3 §^a értelmében csak a* foglalásnak az illető közhatósággal szemben kezdődő joghatálya szempontjából szükséges s elmulasztásának csak az a jogkövetkezménye, hogy az értesítés beérkeztéig az illető közhatóság a lefoglalt óvadékot jóhiszemüleg kiadhatja, és mert magára a végrehajtást szenvedőre nézve a foglalás, hatálya a foglalás megtörténtétől számíttatik. A mint tehát a végrehajtást szenvedőre nézve, épen ugy más .harmadik személyek irányában is a foglalás Jiatályia ily esetben csak ugy, mint az ingó dolgok foglalásának esetén, általában magának a foglalásnak az időpontjától veszi kezdetét. (1898. máj. 10. G. 40. sz.) Az iparüzlet folytatására letett óvadék lekötöttsége az üzletnek az özvegy által folytatása esetén. 415. Bpesti T.: Budapest' fővárosnak a helyszerző ipar gyakorlására vonatkozó szabályrendelete 17. §-ában akkéntJ rendelkezik, hogy a helyszerzői iparüzlet gyakorlása czéljából letetti óvadék az üzlet megszűnése után hat hó elteltével adható iki; minthogy pedig az 1884: XVII. tcz. 10. és 40. §-ainak egybevetéséből kitűnik,'*, fhogy az iparüzlet az iparos halálával feltétlenül meg nem szűnik,; mert az iparüzlet gyakorlása a 10. §. szerint hatósági engedélytől függ1, a 40. §. szerint pedig az iparos özvegye férje üzletének folytatása czéljából csak megbízhatóságát tartozik igazolni, de uj iparengedélyt kérni nem köteles; minthogy továbbá a felebbezési bíróság ítéletében tényként megiállapittatott, hogy az özvegy az üzletet az idézett törvény) és hatósági szabályrendelet és férje iparengedélye alapján folytatja: ezekből következik, hogy a felebbezési bíróság nem sértett anyagi jogszabályt^ midőn az ipartörvénynek és az ennek alapján fennálló Budapest fővárosi szabályrendeletnek erre vonatkozó külön rendelkezéseit alkalmazta, és azok alapján az elhalt S. V. 11*