Váltó-, csőd- és szabadalmi jog (Budapest, 1906)

80 Elfogadás. Alperes pedig nemcsak, hogy be nem bizonyította, hogy a kibocsátó a fizetést a váltóra az ő érdekében is teljesítette a felperesinél, hanem maga állította és bizonyította, hogy a kibocsátó által 'teljesített fizetés folytán a felperes mint váltóhitelező a váltókövetelést ebben a perben a kibocsátó javára érvényesiti, a mi által pedig ki van zárva az, hogy a kibocsátónak fizetésével az alperesnek mint elfogadónak a váltói kötelezettség alól való mentesítése is czéloztatott. Miután pedig felperes mint a váltónak forgatmány utján igazolt birtokosa jogosítva van váltóhitelezőként saját neve alatt a váltókövetelést más jogosítottak érdekében és számlájára behajtani és miután alperestől a kibocsátó által teljesített fizetés folytán ennek érdekében csakis azt követeli, a mivel az alperes váltói kötelezettsége szerint tartozik, felperest pusztán azért, mert a váltókövetelést a kibocsátó fizetése folytán az alperes ellenében' érvényesiti, rosszhiszeműség még nem terhelheti. De hogy ha abban a perben, a melyet a váltónak igazolt birtokosa a váltókövetelési igénynek másnak érdekében leendő érvényesítése iránt indít, a váltóadós olyan kifogásokat emel, a melyek szerint a váltókövetelés annál a köztörvényi jogviszonynál fogva, a mely fennáll ő közötte és ama harmadik személy között, a kinek érdekében a követelés érvényesíttetik, egyáltalán nem volna, vagy csak részben volna érvényesíthető,: a váltó birtokosa nem hivatkozhatik az ő jóhiszeműségére és nem tekinthető olyan harmadik személyül, a kinek irányában ezek a kifogások a V. T. 92. §-a szerint fel nem hozhatók, mert hogy ha a tulajdonképpeni hitelező, a kinek érdekében a váltókövetelés per utján érvényesíttetik, a saját személyében a követelést az adós ellen nem hajthatná be, ennek csalárdságának eszközévé válnék a váltókövetelést érvény esitő váltóbirtokos akkor, hogy ha a váltójog szerint őt alakilag megillető hitelezői állását arra használná fel, hogy ha a váltójog szerint őt alakilag megillető hitelezői állását arra ihasználná fel, hogy meghiúsítsa az adósnak a tulajdonképpeni hiteleBlpje elleni kifogásainak érvényesítését. E szerint a felperes is tűrni tartozik mindazoknak a kifogásoknak az alperes részéről való érvényesítését, a melyek ezt a váltó kibocsátója irányában megilletnék. (1893. jan. 13. 10/1892. sz.) A váltóösszegnek beküldése esetén kereskedelmi szokás alapján levonható-e a beküldéshez szükséges póstabér? Az elfogadó felelőssége. 248. Bpesti T.: Tekintve ezek után, hogy alperes maga is beismerte, hogy az 1889. aug. 1-én esedékes volt 50 frt 56 kros egyezségi váltóra csak 50 frt 36 krt fizetett, hogy tehát azt nem teljes összegben fizette ki; tekintve, hogy kereskedelmi szokást, melynek értelmében a még hátralékos 20 krt az egyezségi váltó összegéből postabérre visszatarthatta, nem bizonyított, a mit ha védekezését erre kívánta ala-