Magánjog 3. kötet, Öröklési jog (Budapest, 1906)

7(! Öröklépi jog. rülmény tehát, hogy örökhagyó a néhai nagyapja: M. Á.-tól reáhárult örökséget még életében eladta, az ági örökösödés érvényesítésének nem áll útjában akkor, ha örökhagyó szerzett más oly vagyont, melyből a reá szállott ági örökség értéke pótolható. (1902. jan. 28. 6781. sz.) Ági vagyon ebbeli minősége megszűnik, ha az utolsó hárulás ágon kivüli egyén utján történt. 54. Rózsahegyi tsz.": A kir. tszók felp.-t a 2361/86. sz. a. kereseti kérelmével elutasítja. Indokok: Felp. az 1864. márcz. hó 21-én elhunyt Sz. J.-nak 1864. évi febr. 3-án alkotott Írásbeli magánvégrendeletét bel- és külkellékek hiányából érvényteleníttetni kéri és ezzel kapcsolatban kívánja, hogy a hag}^atéki ingatlan, különösen a rabcsai 299. sz. telekjegyzőkönyvben A. I. a. felvett 9 öles telek, mint közös apai ágról öröklött vagyon neki (felp.-nek) törvényes örökösödés czimén átadassék. A végrendelet félretételét, illetve érvénytelenítését tárgyazó kérelmével a kir. tszék elutasitotta felp.-t: mert a néhai Sz. J. által 1864. évi febr. 3-án alkotott és a per során a felek által elveszettnek állított, mindamellett azonban hivatalból előszerzett eredeti végrendelet külkellékeire nézve az akkor érvényben volt magy. törv. értelmében megbírálandó; minthogy pedig ezen végrendelet az ideigl. törv. szab. 6. §-a szerint megkívántató kellékekkel bír, a mennyiben nevezett örökhagyó nem a törv. által előirt három, de öt tanú, ahhoz még községi elöljárók jelenlétében, kik közül B. J. községi jegyző, mint névaláiró szerepel, végrendelkezett, a törv. által előirt alakban alkotott végrendelet pedig önmagában a végrendeleti öröklés mellett bizonyító erővel bír, az ellenkezőt azon fél, ki a végrendeletet megtámadja, tartozik bizonyítani ; igaz ugyan, hogy felp. a jelen esetben a tanubizonyitáshoz nem is folyamodhatott, a mennyiben a végrendeleten szereplő tanuk elhaltak, tekintetbe véve azonban, hogy a jelen esetben a törvényben előirt szabályoknak megtartása magából a végrendeletből kitűnik, e tanuk időközbeni elhalálozása pedig a végrendelet érvényességét nem gyengíti, sőt ellenkezőleg megerősíti, mert az időközben elhalt tanúról az tétetik fel, hogy tanuskodási ténykedése halála által hitelesíttetett. Felp. kereseti kérelmének támogatására még azt is igyekszik felhozni, hogy örökhagyó a kérdéses végrendeletben még a rabcsai 317. sz. telekjegyzőkönyvben foglalt s nem az ő, de az első nejének nevére irt ingatlanokról is intézkedett, ha felp.-nek ezen állítása, t. i., hogy a most hivatkozott telekjeg37zőkönyvben foglalt ingatlanok örökhagyó tulajdonát nem képezték, valónak vétetnék, felp. e czimen ezen végrendelet meg-