Magánjog 3. kötet, Öröklési jog (Budapest, 1906)

Törvényes öröklés. 61 1886. raárcz. 10-én 1100 frt vételárért eladatván, a nevezett örökhagyó hagyatéka nem áll másból, mint abból az 1188 frt 4 kr.. illetőleg- 1178 frt 56 kr. készpénzből, mely az örökség megnyílta után 1887. szept. 27-én illetve okt. 1-én birói letétbe került és ma is ott kezeltetik. Az a körülmény, hogy az a ház, illetve házrész valamely befektetés, javítás által értékesebbé vált volna, felp.-i részről nem is állíttatott; az a körülmény pedig, hogy az örökösödés megnyílta (1882. márcz. 4-én) és az eladás (1886. márcz. 10-én) alkalmával a házak árában általában és pedig az utóbbi időben előnyére volt-e és mi különbség, lényegtelen s figyelembe annál kevésbé jöhet, mivel az az állítólagos előny nem az örökhagyó tevékenységének eredménye; mivel felp. a házrésznek az örökösödés megnyíltakor, a hagyatéki tárgyalás során megállapított becsértékét veszi alapul és mivel, mint már fent említtetett, örökhagyóra nem a házrész becsértéke, hanem maga a házrész tulajdona szállott. E szerint a kérdéses eladás, illetve annak következtében a vételárral ama becsértékhez viszonyítva elért bármily túlérték a vagyon eredeti minőségén mit sem változtatván s az 1100 frtnyi vételi ár egyszerűen csakis helyettesítvén azt a házrészt, mely örökhagyóra apja, illetve apai nag}Tapjáról háramlott; minthogy az öröklött vagyonnak az eladás következtében előállott összes valódi értéke 1202 frt 30 kr.; míg ezzel szemben örökhagyó hagyatékának összértéke 1188 frt 4 kr., következésképen minthogy örökhagyó hagyatékában szerzeményi vagyon, melyben örökösödni felp. lenne hivatva, nincsen és minthogy az öröklött vagyon visszaszáll az ágra, melytől származott s ez az apai, melyet kizárólag alp. képvisel: annálfogva az elsőbiróság ítélete abban a részében, mely szerint Sz. M. hagyatékából 893 frt 24, illetve 883 frt 76 krt szerzeményi vagyonnak minősítve, azt felp. részére megítélte, megváltoztatandó, felp. ez iránti keresetével elutasítandó s alp.-nek az egész hagyatékra irányított viszonkeresete megállapítandó volt. A mi felp.-nek tartási czimen előterjesztett követelését illeti: az elsőbirósági Ítélet erre vonatkozó része indokolásánál fogva volt hh. (1889. decz. 3. 57,783. sz.) C.: A T. ítélete az abban felhozott ós felhívott indokoknál fogva hh. (1890. szept. 17. 1682. sz.) Minden visszteher nélküli juttatásból ági vagyon származik. 43. Temesvári tsz.: Elsőrendű alp. a hagyatéki tárgyalás alkalmával beismerte, hogy az örökhagyó szüleitől azok életében ajándékba 1000 frtot kapott s ennek alapján a tsz. is bizonyítottnak tekintette, hogy az örökhagyó 500 frtot anyjától és 500 frtot apjá-