Magánjog 3. kötet, Öröklési jog (Budapest, 1906)

Törvényes öröklés. 55 lemondottak, illetve kielégíttettek; ugyanezek a hagyatéki iratok a leltározott vagyon miségét is igazolják. El volt íelp. keresetével utasítandó, mert a hagyatékként leltározott vagyonra nézve annak ősi voltát, vagy azoknak az ősi vagyonból eredését, származását alp.-sel szemben a per során nem igazolta. Igazoltatott ugyan felp. által s ezt alperes is elismerte a per során, hogy a tiszafüredi 830. és 1441. sz. tjkönyvi ingatlanok néhai G. T. illetett része 2500 frtért eladatott éppen a felp. J. és M. nevii gyermekeinek, azonban nem bizonyította a per során sem azt, hogy G. T. ezt a 2500 frtot megkapta volna, sem azt, hogy e 2500 frtot saját vagyonába befektette volna, vagyis a felp.-i 2500 frtot tevő állítólagos ági vagyonának az örökhagyó hagyatékában létezése egyáltalán nem nyert beigazolást. Válasziratában felp. a jelzett tiszafüredi ingatlanoknak mai értékét 8101 frtra teszi s az erre nézve kiállított becslevelet aláirt egyének vallomásával az értéket igazolja is, azonban miután már a keresetben ezeknek az ingatlanoknak 2500 frtért lett eladása állíttatik, ez okból a vagyon mai értéke s ennek számbavétele mellőzendő volt különösen azért, mert a jelzett ági vagyonnak alp.-ileg is elismert tiszafüredi ingatlanság felp. előadása szerint is még 1876. máj. 26-án eladatván, a kérdés csak azon — alperesileg megtagadott — kérdés körül forog, megkapta-e örökhagyó ezt a vételárat? Minthogy pedig e tekintetben a per során fel- és alp.-i kérdésekre nézve kihallgatott tanuk vallomása szerint az ingatlan felett kötött okiratba csupán azért íratta bele a 2500 frt vételárat, hogy ez által többi testvérei ellenében a megajándézott M. gyermekei J. és M. fedve legyenek, s minthogy továbbá alp. a tanúkihallgatás eredménytelensége esetére az elleniratban részére felajánlott főesküt arra nézve, hogy a 2500 frtot G. T.-nek kifizette, sem el nem fogadta, sem vissza nem kinálta; minthogy továbbá a hagyatéki eljárás folyamán G. F. egyik oldalági örökösnek abbeli nyilatkozata, hogy a tiszafüredi ősi vagyont G. T. felp.-re még életében ingyen átruházta, szintén támogatja ennek az alp.-i állitásnak valóságát, hogy a 2500 frt vételár csak színlegesen vétetett fel; de tényleg nem fizettetett ki felp. által; minthogy "továbbá felp. azon további állításával szemben, hogy a tiszafüredi ingatlanok nem adattak el neki, hanem gyermekeinek, illetve, hogy neki is és gyermekeinek is eladattak, a perhez csatolt okmányok határozottan azt a tényállást mutatják, hogy G. T. előbb felp.-nek állította ki az adás-vételi okmányt, majd attól elállva, ugyanazon ingatlanokat felp. gyermekeinek adta el s ezen utóbbi eladás a felp. tudta és beleegyezésével, sőt kérelmével történt, s hogy az eladás