Magánjog 3. kötet, Öröklési jog (Budapest, 1906)

Az öröklés előfeltételei. 49 Indokok: Általános jog-szabály, hogy a magánjogi követelések, hacsak külön szabály mást nem rendel, elévülés alá esnek. S minthogy ez idő szerint nincs érvényben oly külön jogszabály, mely az öröklési igényeket az elévülés alól kivenné, az általános jogszabály az öröklési igényekre is alkalmazandó. A hármas törv. I. 46. cz. G. §-ának és 78. cz. 5. §-ának s a másodbiróság részéről felhivott intézkedései annyiban, amennyiben azok az ősiség fennállott intézményével kapcsolatban voltak, az ősiségi nyiltparancs életbe lépte következtében, melylyel az ősiség megszüntettetett, okszerüleg erejüket vesztették, amennyiben pedig az intézkedések a szabad öröklés tárgyaira vonatkoznak, azok nem alkalmazhatók általáuosságban az öröklési igények minden nemére, hanem az örökösödési jogviszonynak egyedül arra az állapotára, midőn a több örököst illető vagyon osztatlanul birtokoltatik az örökösök között; avagy egyik vagy több örökös, a több örököst is illető közös örökséget mint ilyent tartja birtoklásban. Tekintve pedig, hogy felp.-ek nem is állítják: azt, hogy I—III. r. alp.-ek atyja M. G. az anyai jutaléknak állított ingatlanokat kifejezetten mint osztatlan közös örökséget, leány testvérei nevében is birta volna; a másodbiróság Ítéletének indokolásában felhozott és a hármas törvk. idézett szakaszaira alapított érvelés meg nem állhat. De nem állhat meg a másodbiróság által az elévülés kizárására felhozott az az ok sem, hogy I—III. r. alp.-ek az elévülésre már csak azért sem hivatkozhatnak, mert jogelődük M. G. az ingatlanokat jobb tudomása ellenére, az osztályos társak elhallgatásával irattá a saját nevére és valódi birtoklást nem is bizonyított; mert I—III. r. alp.-ek és atyjuk M. Gr.-nak, tényleges, háboritlan, kizáró és saját nevükben folytatott birtoklása 32 évet meghaladó időn át tartván, a birtoklás jóhiszemét I—III. r. alp. kimutatni nem tartozik; és mert magából abból a tényből, hogy M. G., a közös előd hagyatékául felvett ingatlant felp.-ek és átalán a rokonok elhallgatásával adatta át bíróilag magának, M. G. rosszhiszemű avagy épen jogtalan eljárására következtetni még nem szükséges; amennyiben M. G. oldalrokonai, jelesül nővérei jóval az 1848. év előtt férjhez menvén, és örökrészt mindeddig és különösen a családi viszonyokkal ismerős M. G. haláláig nem is követelvén, alaposan feltehető, hogy az oldalrokonok a közös elődtől, még annak életében részesültek oly értékben, ami a közös elődnek állítólagos jutalékát tevő vagyonból az oldalrokonokat, az előd halálával megillette volna, és pedig annál inkább, mivel felp.-ek maguk adják elő, hogy öröklési igényük létezéséről előzőleg tudomással sem birtak. Mindezek figyelembe vételével a máDöntvénytár. 4