Magánjog 3. kötet, Öröklési jog (Budapest, 1906)

32 Öröklési jog. törvényeink szelleméből világosan következtethető. Ugyanis a Hk. I. 14. és 15. cz. azt rendeli, hogy a rokongyilkosok jószága és öröksége a meggyilkoltnak fiaira, vagy egyéb törvény szerint való örököseire száll. A fennállott, de már e tekintetben hatálytalan törvény intézkedése tehát még eshetőségét is kizárta annak, hogy a meggyilkolt után a gyilkosság bűntettét elkövető egyén örökösödhessék. Az ideigl. törv. szab. 7. §. utolsó bekezdése pedig a szülők által gyermekeiknek és viszont érdemetlenségi esetekben az örökségből való kitagadását megengedi. Igaz, hogy a törvénynek ez intézkedése csakis a szülők és a gyermekek közötti örökösödésre vonatkozik, és hogy annak alkalmazhatósága az örökhagyó akaratától tétetik függővé, de oly esetben, midőn az örökös oly súlyosabb beszámitásu cselekményt követ el, melynek következtében az örökhagyó valódi végakaratát érvényre nem emelheti, s ekként az ideigl. törv. szab. 7. §-ában gyökerező jogával nem élhet, az örököst örökségben részesíteni a törvény czélzatával össze nem egyeztethető. És ha áll ez a gyermek és a szülő között felmerülhető örökösödési kérdésre, állni kell a távolabbi rokonok közötti örökösödési ügyekben is. De különben bűncselekmény annak elkövetője előnyére jogforrás nem lehetvén, a meggyilkolt egyén vagyonában, miután az örökösödés megnyilta bűnös cselekménye által idéztetett elő, a tettes örökös nem lehet, annál kevésbé, mivel ellenesetben a bűnös cselekmény lenne mintegy megjutalmazva, mi pedig már csak a közerkölcsiség szempontjából sem engedélyezhető meg. Nem birván tehát néhai R. János általa meggyilkolt Julianna és Terézia nővérei után öröklési joggal, az ezeket illetett javak az ő tulajdonaivá nem váltak; ennélfogva végrendelete, amennyiben e javakról is intézkedett, vagyoni rendelkezési képesség hiánya miatt érvénytelen, s ennek kimondását felp.-ek jogszerűen követelhetik. Mert alp. nem vonja kétségbe, hogy R. Julianna, János és Terézia örökhagyók 1869. nov. 23-án és 1875. szept. 28-án elhalt R. J. és S. T. házastársaktól származtak, mely körülmény egyébbiránt R. J.-ra vonatkozólag a végirathoz N) alatt egyszerű másolatban, s a bünpernél 41. sz. a. eredetben csatolt anyakönyvi kivonattal, mindhárom örökhagyóra nézve pedig a keresethez B) a. mellékelt hiteles telekkönyvi kivonat A) és B) lapjaival is bizonyitva van. Hogy pedig R. J. örökhagyó apja felp.-éknek testvére volt, az a keresethez hiteles alakban mellékelt családi értesítővel, valamint W. A. plébános és S. F. községi biró tanuk vallomásával van igazolva. E szerint kétségtelen, hogy R. Julianna és Terézia után, R. J. öröklési joggal nem birván, apai ágon felp.-ek vannak hivatva az örök-