Magánjog 3. kötet, Öröklési jog (Budapest, 1906)

Hagyomány. 337 emlitvo nem lévén, ugy tekintendő, mint a melyről örökhagyó végrendeletében nem intézkedett, tehát az mint szerzemény hitvestársi öröklés czimén felp.-t illeti, nem fogadható el azért, mert a végrendelet 3. pontjának az a kifejezése „azontúl a mi földbirtokom még van, saját testvéreim gyermekeinek hagyom", kiterjed mint szintén földbirtokra, a belsőségre és ennek tartozékára, a kérdéses házra is. Azt, hogy a végrendeletnek ez az értelmezése felel meg leginkább végrendelkező szándékának, támogatj körülmény, hogy a végrendelkező némi ingóság és követelés kivételével, öszszes vagyonáról alp.-ek javára rendelkezett és felp.-nek tulajdonul mit sem hagyott, hanem csak a gazdasági eszközöknek haszonvévételi jogát. A leltár 77. tétel sz. a. felvett két ökör tulajdona sem ítélhető meg felp.-nek; mert felp. bizonyította ugyan Cs. Gy. és Cs. A. tanuknak vallomásával azt, hogy osztályrészébe két jármos ökröt kapott, de nem azt, hogy ezek a leltárban felvettekkel azonosak, tehát felp.-t ezeknek az ökröknek tulajdona nem illeti, hanem ő csak az osztályrészül kapott ökröknek értékét követelheti a hagyatékból. Az elsőbiróság ítéletének egyéb felebbezett részeit a T. vonatkozó indokai alapján hh. (1899. nov. 26. 53,971. sz.) C.: A másodbiróság ítélete a jánosházai 20. számú telekjegyzőkönyvben 79. hr. szám alatt felvett 144. sz. házra vonatkozólag mv. és e részben az alsóbiróság ítélete indokainál fogva és azért hh.; mert a végrendeletek azon esetben, amidőn általános örökös nincs nevezve, akként magyarázandók, hogy az illető örökös vagy hagyományos csakis azt kaphatja a végrendelet alapján, a mi a végrendeletben részére minden kétséget kizárólag kijelölve van; a hagyatékban található egyéb vagyon pedig a törvényes örököst vagy örökösöket illeti. Minthogy pedig örökhagyó végrendeletében a kérdésben forgó házról nem intézkedett, a földbirtok kifejezés alatt pedig ház általában, de a jelen esetben különösen az elsőbirói Ítéletben felhozottaknál fogva nem érthető ; ennélfogva a T. Ítéletét mv. és e tekintetben az elsőbirói ítéletét kellett hh. Egyebekben a másodbiróság ítélete mint nem neheztelt érintetlenül marad. (1890. nov. 19. 3341. sz.) Feltételes hagyomány. 237. B p e s t i T.: A felebbezési bíróság által valódinak megállapított végrendelet V. pontja szerint néhai Sz. I. unokaöcscsének Sz. A.-nak azzal a korlátozással hagyott évi 1200 frt járadékot, mint tartásdijat, hogy e tartásdíj iránti igényt sem elidegeníteni, sem megterhelni nem szabad, ellenkező esetben az ez ellen cseGrill-féle Döntvénytár. Magánjog III. 22