Magánjog 3. kötet, Öröklési jog (Budapest, 1906)

318 Öröklési jog. pontjának 3. bekezdésében a hitbizomány tárgyául kijelölt vagyonra ugyanazokat rendelte örökösükül ugyanazon sorrendben, mint a kiket a végrendelet 1. pontjában a hitbizomány birtokosaiul kijelölt, ezek között pedig első helyen névszerint is megnevezve 2. r. alp. szerepel. Örökösnevezés tehát nem hiányzik s az örökösök kiléte iránt kétség fenn nem foroghat. De nem szolgálhat akadályul a felp. állítása szerint a végrendelet emiitett pontjában nyilvánuló ama ellentétes rendelkezés sem, hogy mig végrendelkező előbb azt mondja: „a tolnamegyei fekvőségeket adósságokkal terhelni az örökösöknek nem szabad, ezen terhelő tilalom telekkönyvileg is bekebeleztessék", addig ugyanazon pontban folytatólag a következőket rendeli: „Az esetre, ha bármelyik örökös ezen fekvőségeket akár bekebelezett, akár pedig nyilvánkönyvön kivüli 25,000 frtot meghaladó adóssággal terhelné, ezen fekvőségekre vonatkozó birtok- és használati joga a legközelebb következendő várományos örökösre szálljon át". Örökhagyó tehát előbb a korlátlan terhelési tilalom telekkönyvi feljegyzését rendeli el, utóbb pedig mégis feltételezi a fekvőségeknek bekebelezett avagy nyilvánkönyvön kivüli adóssággal való megterheltetését. Midőn örökhagyó általánosságban minden korlátozás nélkül kimondja, hogy az örökösöknek a fekvőségeket adóssággal terhelniük nem szabad és ezen terhelési tilalomnak telekkönyvi bekebelezését is elrendeli, ezzel lehetetlenné tette azt, hogy az ingatlanok állaga akár bekebelezett, akár pedig nyilvánkönyvön kivüli bármi legcsekélyebb adóssággal is megterhelhető legyen; a mennyiben utóbb mégis rendelkezik az esetre, ha a fekvőségek 25,000 frtot meghaladó akár bekebelezett, akár pedig nyilvánkönyvön kivüli adósságokkal terheltetnének, minthogy ez a rendelkezés egy oly feltételhez van kötve, mely a fenti korlátlan terhelési tilalom mellett nyilvánvalólag be nem következhetik, és minthogy az eme rendelkezéssel örökhagyó által elérni kivánt czél, t. i. a vagyon épségben és egészségben való fentartása már egyébként is kellőleg és teljesen biztosítva van, eme rendelkezés mint felesleges és szükségtelen, nem létezőnek tekintendő, ez azonban semmi esetre sem szolgálhat okul a végrendelet 12. pontjának 3. bekezdésében foglalt egész rendelkezés, még kevésbé az egész végrendelet érvénytelenné n}Tilvánitására. Habár a végrendelet 12. pontjának 3. bekezdésében ugyanazon vagyontárgyakról lett rendelkezés téve, mint a végrendelet 1. pontjában, tehát nem csupán az ingatlanokról, hanem ezeknek az 1. pontban felsorolt minden tartozékairól is, minthogy azonban a 12. pont 3. bekezdésében rendelt terhelési tilalom csakis a fekvőségekre, mely kifejezés alatt csupán az ingatlan vagyon