Magánjog 3. kötet, Öröklési jog (Budapest, 1906)

Utóöröklés. 305 a melyhez a D) végrendelet értelmében végrendelkező id. L. J. nejét szül. G. A.-t rendelte, a megállapított öröklés által korlátoltan, általános örökösének, ő mint hitbizományi helyettesitési institutus — ellenben az utóörökösök, a mostani peresfelek, mint hitbizományi helyettesitési substitutusok hivatvák a hagyatékhoz. Megjegyeztetvén, hogy a D) a. jogérvényes végrendelet szerint 1848. aug. 30-án elhalt idősb L. J., összes vagyonát hagyla éltefogytáig tartó haszonélvezeti joggal neje szül. G. A.-nak, a haszonélvezetnek azon korlátozásával, hogy köteles legyen L. F. három gyermekének névszerint: L. M, A. és J.-nak unokaöcscseinek egyenként 80 p. frtnyi segélyösszeget évente fizetni, továbbá végrendeletében, 3. és 4. pont alatt rendelte: hogy nevezett neje halála után az összes vagyonban örököljön a három nevezett unokaöcscse, illetve testvére L. F. után életben lévő unokái, superstites nepotes ; ezen végrendeletben nevezett L. M. örökös, 1881. jun. 15-én, L. A. 1837-ben és L. J. 1839. decz. 22-én meghaltak. A kereset kitételei szerint tehát alp.-ek mint L. F. nevezett három gyermeke unokaöcscse u*áni leszármazók, azért nem örökölhetnek ezen vagyonban, mert előörökös L. szül. G. Á. előtt elhalván, örökségi jog reájuk nézve mint utóörökösökre, hitbizományi vagyon jellegéhez és általános elvhez képest meg sem nyilt és igy csak az emiitett előörököst túlélő felp. L. A. egyik gyermeke az egész hagyatéki vagyonra nézve és kirekesztő örökösnek tekintendő és miulán alp.-ek a peres vagyonnak hitbizományi helyettesitési intézményét, az ezt megállapító bírósági ítéletek elleni felebbezésekben soha sem támadták meg, sőt H) és K) szerint világosan azt beismerték és ugyanaz L) szerinti másodbirósági határozatban világos kifejezést is nyert, a mely határozatnak alapján nem ágankénti tulajdonjogi bekebelezések, hanem a hitbizományi helyettesitési intézményeknek megfelelően az utóörökösök javára csak a várományi jog feljegyeztetett, kétséget nem szenved, hogy ezek által alp.-ek jogelődjei és felp.-nő részére az utóöröklési jog jogérvényesen megállapítva lévén, felp. szerint ezúttal csak az döntendő el, vájjon az előörököst tul nem élő utóörökösök birnak-e örökjoggal az azt túlélő felp. utóörökössei szemben. Hogy az előörököst tul nem élő utóörökösök részére örökösödési joguk meg nem nyilt az előörökös halálával, illetve hogy az saját korai halálukkal elenyészett, igyekszik felp. a bírósági gyakorlattal és a bel- és külföldi jogi szaktudósok véleményével igazolni, e szerint tudniillik a végrendelkezőtől leszármazó utóörökösök öröklési joga a végrendelkező halálával, de jure csak akkor nyílhatnék meg, ha a végrendelkező erre való ellenintézkedéseket, a Grill-féle Döntvénytár. Magánjog III. 20