Magánjog 3. kötet, Öröklési jog (Budapest, 1906)

170 Öröklési jog. tositandó, alp. ennek az 1000 írtnak a birói letétbe való helyezésére nem kötelezhető, miért is az elsőbiróság Ítéletét e részben megváltoztatni s megfelelően intézkedni kellett. E részben a hagyatéki ingók figyelembe azért nem vétettek, mert az 1000 frt biztosítására a hagyatéki ingatlanok azért nyújtanak elégséges alapot, mert az alp. a hagyatéki terhek nagyobb részét, tehát többet fizetett ki, mint a mennyit a hagyatéki ingók értéke kitesz. (1899. évi jun. 28-án, 1363. sz.) C.: A másodbiróság Ítéletének az alp. által felebbezett az a része, mely szerint 1000 frtra, mint ági vagyonra a felp.-ek örök joga egyenlő V4 részekben megállapittatoti, és alp. annak tűrésére köteleztetett, hogy az alp. által özvegyi jogának megszűntét követő napon fizetendő amaz 1000 frtnak a biztosítására, a zálogjog a felp.-ek javára a hagyatéki ingatlanokra az alp. tulajdonjogával egyidejűleg 1000 frt erejéig bekebeleztessék, az abban felhozott indokokból hh. (1900. ápr. 9. 5997/1899. sz.) Özvegyi jogon alapuló felelősség a hagyatéki terhekért csupán azok kielégítésének tűrésére szorítkozik. 126. Szabadkai tsz.: Alp.-ek kötelesek 10,000 frt tőkét, ennek 1890. jan. 1-től számítandó 5°/o kamatait, 100 frt perköltséget 15 nap alatt, különbeni végrehajtás terhe mellett, felp.-nek néh. V. J. után reájuk szállott örökségből megfizetni. Indokok: Felp. követelését a keresetnél levő A) a. ajándékozási okiratra fekteti, mely szerint neki néhai V. J. a családja és boldogult édesanyja irányában tanúsított hü magatartásért 10,000 frtot kötelezett oly megszorítással, ha férjhez megy s ez esetben a tőke egy év alatt az ajándékozó részéről leszen kifizetendő. A menynyiben férjhez nem menne, ajándékozó fél örökösei csak a kamatok fizetésére kötelezvék s végül a mennyiben a megajándékozott lemenő örökösök nélkül halna el, köteles leend a fenti összeget az ajándékozó fél örököseinek visszahagyni. Ezen okmányra nézve alp.-ek beismerik, hogy azt néhai V. J. aláirta, annak valódisága ellen kifogást nem tettek, sőt beismerik, hogy abból folyólag a kamatokat is kifizették egész f. évi január l-ig. Ellenvetik azonban, hogy az okirat halálesetre szóló s mint ilyen a törvényes formákkal nem bir, mert csak két tanúval van előttemezve az egyébként idegen kézzel szerkesztett okirat, s igy az az örökösökre kötelező nem lehet s hogy az csak puszta igéret, mert ingó dolgok ajándékozása tényleges átadással történik. Ezen kifogások azonban helyt nem foghatnak, mert az okmány ezen szavai szerint: „kötelezem maga-