Magánjog 3. kötet, Öröklési jog (Budapest, 1906)

152 Öröklési jog. elhunyt id. T. J.-nek özvegyén kívül három törvényes gyermeke: T. Julianna., R. és J. maradtak, kik közül J. a hagyatéki vagyonban maradván, azt édesanyja özv. T. J.-nével közösen kezelte és használta, mely vagyon, néhai id. T. J-nek hagyatéka letárgyalva és az arra jogosított örökösöknek átadva nem lévén, jelenleg a fegyházban el_ hunyt ifj. T. J. eltávozása után a hátrahagyott házastárs által kezeltetett. Ezen előadottak minden kétséget kizárólag begyőzik, miként az örökösödési törvények határozott rendelete szerint néhai id. T. J. hagyatéki vagyona három törvényes örököst egyenlő joggal illeti és az özvegyi jog, a mennyire a felek maguk közt megállapodásra nem jutottak, meghatározandó. Felp.-ek nem veszik kétségbe sem id. T. J.-né özv. jogát, sem pedig T. Julianna és R. eg3^enlő öröklési jogait néhai ifj. T. J.-fel; de mig egyrészről id. özv. T. J.-né özvegyi jogát a hagyatéki vagyonhoz mérten korlátoztatni kivánják, másrészt eperben bizonyitani törekszenek, miszerint ugy T. Julianna, mint R. a végrehajtást szenvedett ifj. T. J. által már a szülői házból történt eltávozásuk alkalmával létrejött egyezség szerint kielégítést nyervén, az összes hagyatéki vagyon ifj. T. J.-et illeti, kinek feltétlen jogát egyedül az első örökhagyó hátrahagyott nejének özvegyi joga korlátozhatja. Az özvegyi jog megállapítása után e perben azon körülmény bírálandó el, hogy minő értékek képezték néhai id. T. J. hagyatékát és mennyiben igazolták felp.-ek alp.-i tagadással szemben azon állításukat, hogy ifj. T. J. egyenjogú örököstársai : Julianna és R. már korábbán kielégíttetvén, a hagyatéki egész vagyon ifj. T. J.-et illeti? Id. T. J. hagyatéki vagyona mennyiségének megállapításáról, mivel a hagyatékáról felvett leltár befejezetlenül maradt és egyéb bizonyíték felp.-ek által felhiva nem lett, el kellett fogadni az 1887. évi márcz. hó 27-én 97. sz a. tárgyalási jegyzőkönyvet, mely alp.-ek által aláíratván, ellenük a trvk. rendt. 166. $-a alapján bizonyít, felp.-ek pedig annak ellenkezőjét mivel sem igazolták. Ezek szerint néh. id. T. J. hagyatéki vagyona 389 frt 90 kr. ingóságban és 1728 frt becsértékü ingatlanban vétetvén fel, azt ezen összegében megállapítani kellett. Az özvegyi jog e megállapodásokkal elintézve nem lévén, az 1840 : VIII. tcz. 18. §. rendelkezése egy gyermekrészben volt meghatározandó a hagyatéki vagyon egynegyedrészében. Negyedrendű alp. nem vette tagadásba, hogy a D) alatt becsatolt adóslevélre vezetett nyugtákat aláirta, s hogy azon látható aláírás ő tőle származott; azon okirat, mint a tulajdonjog megszerzésre alkalmast, kifogásolta s az abban foglalt összeget örökségi jutalékába beszámíttatni .kívánta. Tekintve azonban, hogy a D) alatti okiratban negyedrendű alp. határozottan oda