Magánjog 3. kötet, Öröklési jog (Budapest, 1906)

140 Öröklési jog. ban az oldalági és végrendeleti örökösök által sem korlátolható özvegyi jogánál fogva, a haszonélvező özv. V. M.-né elhalálozása folytán az egész hagyatékot haszonélvezni jogosult, s minthogy ebben a végrendeleti örökös leszármazói gátolják és az egész hagyatékot az ő kizárásával használják, kéri a néh. V. D. hagyatékát képező összes ingatlanaira jogát biróilag elismerni, s alp.-eket ezek kiadására kötelezni. A mennyiben pedig az örökhagyó végrendeleti intézkedése folytán özvegyi joga az egész hagyaték állagára elismerhető nem lenne, a lakás, eltartás, valamint a szükségesekkel való ellátás igényeit, figyelemmel az örökhagyó vagyoni viszonyaira, birói becsű utján megállapítani, s ezen egyenértéknek az özvegység tartamára való kifizetésére kötelezni. Alp.-ek a keresettel szemben azzal védekeznek, hogy habár a végrendelet és lemenők hátrahagyása nélkül elhalt férj javai törvénynél fogva az özvegy haszonélvezetére szolgálnak, még- sem igényelheti az özvegy az összes hagyatéki javakat özvegyi jog czimén, mert az örökhagyó az özvegy által meg nem támadott végrendeletében az özvegyi jogot akként szabályozta, hogy özvegysége tartama alatt a hagyatéki javakban természetben kiszolgáltatandó lakást és eltartást nyerjen; már pedig minthogy a korlátlan özvegyi haszonélvezeti jog a hátramaradt házastársat csak az esetben illeti, ha az örökhagyó után leszármazók nem maradtak és az özvegyi jogot végrendeletileg másként nem szabályozta, s minthogy az örökhagyó végrendeletében özvegyének özvegyi jogát a törvény rendelkezéseinek megfelelően lakás és eltartással biztosította, felp. csakis a hagyatéki házban való lakást és a vagyonban való természetbeni eltartást igényelhet; de már ennek kiszolgáltatását sem követelheti, mert az örökhagyó halála után minden kényszerítő ok nélkül a közös házból eltávozott; kérik ez alapon a keresetet elutasitani, a mennyiben pedig felp.-nek az özvegyi joga a tartás és élelmezésből még ez idő szerint is fennállana, s annak egyenértékének kiszolgáltatására kötelesek volnának, kérik azt, figyelemmel az örökhagyó vagyoni viszonyaira és társadalmi állására, havi 20 írtban megállapítani. Előterjesztik végre azt is, hogy felp. a per folyama alatt 1892. évi nov. 14-én újból férjhezmenvén, ezen nappal özvegyi joga megszűnt. Felp. az 1892. évi nov. 14-én történt férjhezmenetelét elismeri, igényeit ennek folytán csakis az özvegysége tartamára tartja fen. A néhai V. D. haláleset-felvételével és végrendeletével bizonyitva van, hogy néhai V. D. ugjTan lemenők nélkül, de végrendelet hátrahagyása mellett halt el, s hogy végrendeletében minden vagyonára az időközben szintén elhalt özv. V. M.-né K. édes anyját rendelte örökösül, s hogy özvegyének —