Magánjog 3. kötet, Öröklési jog (Budapest, 1906)

1-20 Öröklési jog. visszaháramoljanak. F. J. 1874. május 19-én leszármazó örökösük nélkül elhalván, felp. két czimen igényli annak megállapítását, hogy nevezett F. J. hagyatéki javait B. A., a ki felp.-nek leánya, örökölte, jelesül, hogy F. J. szóbeli végrendelettel B. A.-t általános <"ii ük;;seül jelölte ki és hogy nevezett örökhagyó javai mint szerzeményi javak hitvestársi öröklés czimén különben is hátrahagyott nejét illetik. A hagyatéki iratokhoz 2-/. a. csatolt bizonyítvány szerint létrejöttnek állított szóbeli végrendelet azonban bizonyítást nem nyert, mivel az erre nézve A) alatti kérdőpontokra kihallgatott B. J., T. M. és A. 0. tanuk a bizonyitványnyal ellenkezőleg azt állították, hogy F. J. előttük szóbeli végrendeletet nem tett; e czimen tehát B. A. öröklési joga meg nem állapitható. Ellenben figyelemmel arra a körülményre, hogy F. J.-nak leszármazó egyenes örököse nem maradt, az id. törv. szab. 14. §. a) pontja értelmében, miután javai, mint fentebb kifejtetett, szerzemények, azok hitvestársi öröklés czimén az őt túlélő nejére B. A.-ra szállottak. Nem vétetett figyelembe alp.-nek azon ellenvetése, hogv B. A. F. J.-nak nem lett volna törvényes neje és igy őt a hitvestársi öröklés meg nem illetné, mert ugy a hagyatéki iratoknál "/. a. található s P. V. lelkész által 1879. aug. 21-én kiállított, mint az ellenirathoz NB. alá alp. által csatolt és ugyancsak P. V. lelkész által 1879. márcz. 21-én kiállított családi értesítőkben F. J. és B. A. mint törvényes hitvestársak fordulnak elő és ugy a nevezett E. E. mint B. A. halálesetéről szóló és a községi elöljáróság által kiállított fölvétel is ezt tanúsítja. Az ennek ellenkezőjét állitó P. V. lelkész is beismeri, hogy nevezetteket mint házasfeleket az anyakönyvbe bevezette és beismeri, hogy ép ezen bevezetés alapján állította ki a jelzett családi értesítőket, továbbá a bünvizsgálat rendén kihallgatott P. S. tanító is bizon}ritja, hogy nevezettek az anyakönyvbe be voltak vezetve, az a körülmény, hogy az anyakönyvből azon lap, melyen az 1872. évi bevezetések történtek, kiszakittatott, a mint ez a per rendén kétségtelenül megállapittatott, a jelzett közhitelességgel biró családi értesítések bizonyító erejét le nem ronthatja, nem ronthatja továbbá le P. V.-nak azon vallomása sem, hogy ő az anyakönyvbe F. J. és B. A. házassági egybekelésüket a nélkül vezette be, hogy az tényleg megtörtént volna és hogy a bevezetést azon reményben tette, hogy esketési stóláját utólag kifizetik és akkor az összeadást teljesiti, mert a közhitelességgel biró anyakönyvbe történt bevezetésnek bizonyító erejét a bevezetést teljesítő egyénnek utólagosan tett ellenkező vallomása egyáltalán nem érinti. Mellékesen egyébként megjegveztetik, hogy P. V. által a vallomása hitelt érdemlősége mellett