Magánjog 3. kötet, Öröklési jog (Budapest, 1906)

108 Öröklési jog. rendelet az aláírás előtt a vég-rendelkezőnek felolvastatott vagy megértelmeztetett, nem tartalmazza; a tanuk ugyan egyértelmüleg bizonyítják mindezeket, ámde a törvény által megkívánt lényeges kellék hiánya utólagos tanúvallomással nem pótolható ; mert a per folyamán bemutatott halálesetfelvétel és esketési bizonyítvány, de alp.-ek beismerése szerint is, kik az ellenkezőt maguk sem állítják, felp. az örökhagyó M. N.-nak haláláig törvényes neje volt, tehát fennállott közöttük a házasságkötéssel létesült az az életközösség, a mely törvényünk szerint a hitvestársi öröklésnek alapját képezi s ezzel szemben alp.-ek arra, hogy felp. a férjét hűtlenül elhagyva, harmadik személylyel házasságon kívül gyermeket is nemzett, annál kevésbé hivatkozhatnak, mert az örökhagyó maga is hasonló viszonyban élt, a mi által mindkét félnek vétke kölcsönösen kiegyenlítettnek volna tekintendő ; mert a kereset indításának napjától fogva az elvont hasznokért a jóhiszemű birtokos a rosszhiszemű birtokossal egyformán felelős ; ezen időponttól fogva tehát az a körülmény, hogy az alp.-ek a hagyatéki ingatlanokat végrendelet alapján birtokolják, tekintetbe nem vehető. (1895. máj. 7. 2741. sz.) C.: Hh. (1896. jun. 30., 7200/1895. sz.) 79. C. : A bpesti T. ítéletének neheztelt hhagyó része, az elsőbiróság Ítélete vonatkozó részének is megváltoztatásával megváltoztalik és felp. keresetével egészben elutasittatik. Indokok: A törvényes házassági viszonyból eredő jogok, alapja a házastársak életközösségéből és a köteles hitvestársi hűségből eredvén, abban az esetben, ha a nő férjével a házasságot és életközösséget nem folytatja, sőt a köteles hűséget is megszegi, az — a mennyiben a férj a házassági kötelmek nem teljesítését és a felmerülhetett hűtlenséget meg nem bocsátotta — a férj halála után a házassági viszonyból eredő jogokra sem tarthat igényt. Minthogy pedig felp. maga is beismerte, hogy közte és elhalt férje között a házas együttélés még 1871-ben, tehát a férj elhalálozását megelőzően már 21 évvel teljesen megszakadt; Ü. P., N. P. és K. L. tanuk vallomásával pedig bizonyittatott, hogy felp. férje elhagyása után K. M.-lyal, majd ennek fiával vadházasságban élt s ekként a köteles hitvestársi hűséget is megszegte, sőt K. L. vallomása szerint felhívás után is férjéhez vissza nem tért, az pedig, hogy eme tényeit elhalt férje megbocsátotta volna, nem bizonyittatott : ugyanaz magát elhunyt férjével szemben méltatlanná tevén, az a házassági jogviszonyból eredő hitvestársi öröklésre igényt nem tarthat. Ez okokból az alsóbiróságok ítéleteit, a melyekkel hitvestársi öröklési joga a szerzeményi javakra megítéltetett, megváltoztatni s felp.-t keresetével elutasítani kellett. (1896. okt. 15. 4484. sz.)