Magánjog 2/2. kötet, Családjog és kötelmi jog 2. (Budapest, 1906)
A szerződések tárgya. 515 Pertárgy hányadának lekötése ügyvédi dij fejében. 153. Debreczeni T. : Annak előrebocsátásával, hogy az 1874: XXXIV. tcz. 57. §-ában foglalt jogszabály szerint a megbízott ügyvéd által behajtandó összeg egy részének ügyvédi jutalomdij fejében való lekötése érvénytelen, ha az ügyfél által kiállított okiratban a behajtandó követelés összege, valamint a jutalomdij menvnyisége számszerű összegben nincs tüzetesen meghatározva, miből folyólag az ekként kikötött jutalomdij birói uton nem érvényesíthető; a keresethez A) alatt mellékelt okiratban pedig sem a behajtandó örökségi jutalék, sem a kikötött jutalomdij összege meghatározva nincs s így a behajtandó örökségi jutalék 15°/0-ának ügyvédi jutalomdíj fejében való lekötése az említett jogszabály rendelkezése folytán érvénytelennek tekintendő, ez a követelés tehát birói uton nem érvényesíthető, minek folytán a felp. az alp.-ek ellen nem az A) alatt mellékelt okiratban kikötött jutalomdijat, hanem csak a vett megbízás alapján felmerült munkadijának, költségeinek és időveszteségeinek a megtérítését igényelheti, ezeknek a dijaknak ebben a perben való érvényesítését pedig az a körülmény, hogy a felp. keresetét a kikötött jutalomdij iránt indította, azért nem gátolja; mert az ügyvédi jutalomdij iránt előadott kérelemben, mint nagyobb kérelemben, a felmerült munka és költség megtérítésére irányuló kisebb kérelem is benne foglaltatik, továbbá annak kiemelésével, hogy az egyetemlegesen kötelezett felek bármelyike részéről történt fizetés a többi egyetemlegesen kötelezett érdekében is teljesítettnek tekintendő, végül annak megjegyzésével, hogy az örökhagyó adósságaiért az örököstársak az öröklött vagyon erejéig egyetemlegesen kötelezett adósoknak tekintendők és igy az a körülmény, hogy az ilyen adóstársak egyike a tartozás hányadát kifizette, nem szolgálhat indokul arra, hogy a fenmaradó tartozás az öröklött vagyon értékének arányában hányad szerint megosztassék: a felebbezési bíróság ítéletét azért kellett az 1893 : XVIII. tcz. 204. szakaszában foglalt jogszabály alapján feloldani, mert a felebbezési bíróság ítélete nem tartalmaz a per eldöntésére döntő befolyással bíró ténykörülményekre ténymegállapítást, különösen arra nézve, hogy a felp. az E) alatt mellékelt megbízás alapján mennyi és milyen értékű munkálatokat és kiadásokat teljesített, nem tartalmaz ténymegállapítást arra nézve sem, hogy a felülvizsgálattal élők egyetemlegesen kötelezett adós társai a felp. részére a kérdéses követelésre mennyit fizettek ki ? A felebbezési bíróság ítéletében megállapított tényállás alapján tehát az ügyet alaposan eldönteni nem lehet. (1900. márcz. 15. G. 6. sz.) 33*
