Magánjog 2/2. kötet, Családjog és kötelmi jog 2. (Budapest, 1906)

A szerződések tárgya. 513 2-ik évre az alp.-től a kamatjövedelmet nyomban annak esedékessé válta után nem követelte, maga szolgáltatott tanúságot a mellett, hogy az időre a házasság anyagi biztosítására az óvadék jövedelmére szükség nem volt, most már utólag annak megfizetését alp.től nem követelheti. (1896. máj. 8. I. Gr. 83.) 151. Felp. azt panaszolja : hogy a felebbezési bíróság azt az anyagi jogszabályt sértette meg, „hogy a férj szülői a házasság megkötése alkalmával kötelezhetik magukat a házasság tartamára időnként visszatérő szolgáltatásokat, járadékot fizetni és abban az esetben, ha ilyen kötelezettséget vállaltak, azt teljesiteni is kötelesek" és hogy jogszabály sértetett annak kimondásával, hogy a D) a. ajánlati okmányban kifejezésre jutott kötelezettség felp. férjének a katonai kötelékből való kilépésével megszűnt. A felebbezési bíróság ítéletében tényállásként megállapította azt, hogy felp. L. G. volt honvédfőhadnagygyal házasságra lépvén, alp. a D) a. ajánlati okirat értelmében 1500 frt évi mellékjövedelem biztosítása czéljából 80,000 frt óvadékot ajánlott fel és engedett ingatlanaira zálogjogilag bekebeleztetni, hogy továbbá felp. férje L. G. ellen 1899. ápr. 22-én házassági bontópert indított, melynek folyamán L. G. felp. részére évi 750 frtnyi, illetve havi 125 kor. ideiglenes tartásdíj fizetésére köteleztetett, hogy L. G. még a jelen per folyamatba tétele előtt honvédtiszti rangjáról lemondott és Amerikába költözött és hogy a kérdésben forgó házasság még felbontva nincs. C.: Alp. ugyanis a D) a. ajánlati okiratban magánjogi kötelezettséget vállalt el az iránt, hogy az ingatlanaira zálogjogilag bekebelezendő 30,000 frt óvadéknak megfelelő évi 1500 frt kamatélvezetet fiának L. G.-nak és felp.-nek ezek házassága tartamára az illő életmódjuk javitására megfizeti. A honvédelmi miniszter ezt az ajánlatot jóváhagyólag elfogadván, ez alapon engedélyezte L. Gr. honvédfőhadnagynak a felp.-sel való házasságra lépését és a nevezettek ez alapon léptek házasságra. A midőn tehát a honvédelmi miniszter alp. kötelező nyilatkozatát elfogadta és ez alapon a házasság megköttetett, ez az okirat nem szolgált csupán arra. hogy azzal a katonatisztek házasságra vonatkozó szabályoknak formailag elég téve legyen, hanem alp. az okirat kiállításával a szabályrendeleteknek megfelelően jogot adott a fiatal házasoknak arra, hogy az okiratban részükre biztositott jogokat érvényesíthessék és kétséget nem szenvedhet, hogy a házasság fennállása alatt a D) alatti okirat alapján alp.-t az évi 1500 frt, vagyis mindegyikük 750—750 frt megfizetésére per utján is szoríthatták. E mellett sulylyal nem bir az, hogy alp. akarata nem irányult arra, hogy ő a D) alatti okirat kiállításával magánjogi kötelmet létesíteni nem kivánt és hogy az érdekelt felek egy nappal a D) alatti okirat kiállítása után az I) alatti szerződésre léptek, mert a fennálló szabályrendeletek értelmében, a mint ez az ajánlati okiratban ki is emeltetett, az óvadékot megadó félnek a jegyesekkel vagy bárki mással kötött, az okirattal ellenkezésben álló megállapodás semmis, az I) alatti okirat tehát már eredetileg érvénytelen lévén, abból alp. jogot nem meríthet és mert Gril-féle Döntvénytűr : Kötelmi jog. 33