Magánjog 2/2. kötet, Családjog és kötelmi jog 2. (Budapest, 1906)

480 Szerződés. 92. B p e s t i T. : A felebbezési bíróság- nem alkalmazta helytelenül az anyagi jogszabályokat akkor, a midőn az E) alatti szerződés 8. pontjának értelmezése végett a bizonyítást megengedte, mert jóllehet általánosan elfogadott jogszabály az, hogy az írásba foglalt szerződés tartalmával szemben az ezzel ellenkező egyidejű szóbeli megállapodás joghatálylyal nem bír, a fenforgó esetben azonban a felebbezési bíróság a bizonyítást nem a szerződés tartalmával ellenkező megállapodás bizonyítása, hanem arra nézve rendelte el, hogy a felek a szerződés megkötésekor a szerződés 8. pontjában foglalt megállapodásnak egyetértőleg mily jelentőséget akartak tulajdonítani, ily irányban pedig a bizonyításnak helye van. (1896. okt. 29. I. G. 213. sz.) 93. C.: A 2*/. szerződés 1. pontjának szószerinti tartalma szerint a vétel tárgyát képező ingatlannak területrészei azok tüzetes megjelölésével kataszteri holdanként két különböző összegű u. m. 180 frt és 120 frt vételár fejében eladottaknak jelentetnek ki. Ezenkívül a szerződés G. pontjában a nélkül, hogy e pont külön felvételének a czélja a szerződésben kiemeltetett volna, az foglaltatik, hogy az eladott telekkönyvi jószágtestben találtató hasznavehetlen föld szintén eladatott. A szerződés eme tartalmából, a mint ezt a felebbezési bíróság is Ítéletében helyesen jelentette ki, nyilvánvaló, hogy a szerződés 1. pontjában meghatározott vétetárak a 6. pontban megjelölt hasznavehetetlen föld után maga a szerződés szószerinti tartalma alapján nem követelhetők, minélfogva a felebbezési bíróság nem sértett meg jogszabályt akkor, midőn annak megállapítására, hogy a szerződő felek a haszonvehetetlen föld tulajdonának megszerzése ellenében vételár fizetését szándékolták-e kikötni, vagy nem, a felek között ugy a szerződés megkötését megelőzőleg folytatott tárgyalásokat, valamint a szerződés kötését követő körülményeket tekintetbe vette. A felebbezési bíróság anyagi jogszabályt sem sértett meg, midőn a perben felhozott bizonyítékok mérlegelésével megállapított tényekből és a szerződésnek általa való értelmezéséből arra a következtetésre jutott, hogy a felek szerződési akarata szerint a haszonvehetetlen földterület felp. jogelődje által alp.nek külön ellenérték nélkül engedtetett át tulajdonába és hogy ennek a haszonvehetlen földnek a szerződésben eladottként való külön felemlítése csak azért történt, hogy tekintettel arra, hogy a haszonvehetetlen földrészek természetben a különböző vételárban eladott területek között találtnak, eleje vétessék annak, hogy e haszonvehetetlen földrészek tulajdonjoga felett később kétség támadjon. (1897. jim. 24. I. G. 157. sz.)