Magánjog 2/2. kötet, Családjog és kötelmi jog 2. (Budapest, 1906)

A szerződések tárgya 555 a tényállásból megállapította, hogy a kereseti ügylet is kizárólag a tőzsdei árkülönbözetek fizetésére irányult. Ugyanis a B) alatt köttörvény 64. §-a alapján a per összes körülményeinek szorgos mérjegyek szerint a kereseti ügylet határidőre (1896. évi febr. hó 29.) köttetett és a kötjegyek azt a kikötést tartalmazzák: elszámolás minden hó 1-én és 15-én, mely kikötésnek kétségkívül nem lett volna czélja és értelme, ha felp. a kikötött határidőben az árut tényleg átvenni akarta volna. Felp. továbbá nem is állitotta, hogy az alp. részére eladott részvények birtokában voltak és csak azt adta elő, hogy ez a kérdés alp.-re nem tartozik; azonkivül a telje sitési idő elérkeztekor nem követelte alp.-tői az átvételt és nem éltaz eladó részére a kereskedelmi törvény 352., 356. §-aiban megállapított jogokkal, hanem a 4. •/. alatti elszámolásban a költségeken felül a szerződési és tőzsdei (liquidationalis) ár közti különbözetet követelte alp.-tői, ki azt neki meg is téritette. Ezen elszámolás azt a záradékot tartalmazza: engagementja: 200 darab államvasút részvény á fl. 365 á la hausse. Mindezek a körülmények kétségtelenné teszik, hogy tisztán árkülönbözeti üzlet forgott fenn, mert ha a felek szándéka a tényleges teljesitésre irányult volna, akkor felp. nem az árkülönbözetet téritette volna meg és nem jelölte volna meg a 4. •/. alatti elszámolásban a felek közt fennálló és felp. előadása szerint az eredeti vételügylettel azonos ügyletet á la hausse engagementnak, a mi a tőzsdei speculátió áremelkedésre irányuló fajának a gyakorlatban elfogadott elnevezése. Mindezek alapján a felp.-t birói uton nem érvényesíthető követelésre irányuló keresetével el kellett utasítani. De ha a kereseti ügyletnek tisztán árkülönbözeti természete igazolást nem nyert volna is, akkor is el kelllett volna felp.-t keresetével utasítani, mert felp. mint bizományos a kötjegyek szerint önmagát jelölvén meg eladóként, a felek közt létrejött ügylet a vételi ügylet tekintete alá esik. Ily esetben a volt bizományos a vevő rovására eladandó áru egyszerű árkülönbözetét nem követelheti, mert az a jog a kereskedelmi törvény 356. §. 2. pontja szerint csak a vevőt illeti meg, hanem kell, hogy az áru valósággal meg legyen és a vevő rovására tényleg eladassák. Felp. azonban nem is állitotta, hogy az általa alp.-nek eladott papírok valósággal birtokában voltak, sőt alp.-nek ez irányú tagadása folytán ismételten kijelentette, hogy ..meg voltak-e ezek a részvények felp.-nél és kifizette-e azokat vagy sem: az alperesre nem tartozik", alp.-re nézve teljesen irreleváns az, hogy meg volt-e felp.-nek a 200 darab részvény vagy sem. Arra nézve, hogy a szóban forgó részvények valósággal meg voltak és alp. rovására tényleg eladattak : D) alatti