Magánjog 2/2. kötet, Családjog és kötelmi jog 2. (Budapest, 1906)

A szerződések tárgya. 541 eladótól nem követelheti, hanem csak az előbbi állapotba való visszahelyezést, különösen az adott ellenérték visszaszolgáltatását akkor, ha az egyedi áru átadásának lehetetlensége egyaránt a vevő és eladó hibáján kivül következett be. (1898. okt. 4. G. 232. sz.) 206. C.: A Bj alatti okiratban kifejezetten az foglaltatik, hogy alp. többekkel együtt, bár egyetemlegesség kikötése nélkül métermázsánként 5 frt 85 kr. kialkudott vételárnak egyidejűleg történt felvétele mellett feltétlenül és egyedül arra kötelezte magát, hogy meghatározott minőségű 270 métermázsa búzát felp.-nek meghatározott helyen és időben átadni fog ; ez az okirat tehát nem tartalmaz kölcsönügyletet, vagy olyan megállapodást, hogy alp. saját termésű búzáját adta el és hogy a felek az ügylet megkötésénél már előre kizárták a búzának tényleges átadását, illetve átvételét és tisztán árkülönbözet megtérítésére szerződtek. A felebbezési biróság egyébként nem állapitott meg olyan ténykörülményeket, a melyek alapján a felek között létrejött kérdéses ügyletet olyannak lehetne minősiteni, hogy az az ügylet tulajdonképen kölcsönre vagy az alp.nek saját termésű búzájára, esetleg tisztán az árkülönbözet megtérítésére irányult, a mennyiben az ügylet jogi természetének meghatározására nem az egyik szerződő félnek pusztán személyes helyzete vagy a másik szerződő fél előtt tudva nem lévő szándéka és indító oka az irányadó, hanem mindkét szerződő félnek megegyező akaratelhatározása, illetve erre vonatkozóan megfelelő ténykedése. Igaz ugyan, hogy a B) alatti okirat szerint alp. olyan gabonát adott el, a mi az okirat keltekor mint kész gabona még nem létezhetett; ez a körülmény azonban az ügyletet nem teszi szerencsejátékszerü és nem érvényesíthető szerződéssé ; mert nemcsak kereskedők között, hanem a mindennapi szükségletnél fogva ugy a kész, mint a későbbi termésű gabona egyáltalában a közforgalom tárgya s igy az utóbbi gabonára vonatkozó vételi ügylet a közszükséglet követelményeinek jellegével bir, de nem is létezik tételes törvény avagy állandóan követett birói gyakorlat, a mely szerint az ilyen ügylet, a mennyiben nem kizárólag saját termésre mint egyedi árura vonatkozik, a közönséges vételi szerződéstől eltérő megbirálás alá esnék. Ilyen körülmények között a felebbezési biróság helyesen minősítette a felek között létrejött kérdéses ügyletet valóságos, a biróság előtt a maga egészében korlátlanul érvényesíthető vételi szerződésnek, mint ilyen ügyletre tehát az uzsora törvénynek csupán a kölcsönök, illetve hitelezések iránt intézkedő rendelkezése nem alkalmazható. (1898. szept. 1. I. Gr. 173. sz.) 207. Szabadkai tsz.: A jbg. ítélete annyiban, a mennyi-