Magánjog 2/1. kötet, Családjog és kötelmi jog 1. (Budapest, 1906)

104 Családjog1. 1894: XXXI. a felek megegyező akaratát tartalmazta, annak foganatba vételéhez *cz felp. hozzájárult, minek folytán az mindkét fél irányában kötelező **9' ^' lett. De ha a benne foglalt vagyonátruházás valóban ajándékozás lenne is, értékének gazdagodása erejéig leendő megtéritésére alp.-t az 1894: XXXI. tcz. 89. §-a alapján kötelezni akkor som lehetne, mert felp. is vétkesnek lett nyilvánítva ezen Ítélettel a kötelék kérdésében. (1903. aug. 11. 14634. sz.) Bpesti T.: Uh. Az E) alattiban foglalt jogügyletié vonatkozólag dr. B. tanú vallomásából kitűnik, hogy a peres felek az ingatlannak alp, részére, visszteher nélkül való átruházását czélozták, s hogy alp. vételárat nem fizetett. Hogy alp. vételárat nem is űzethetett, az, nevezett tanú vallomásán kivül tanuk azon vallomásával van bizonyítva, hogy alp. a házasság megkötése, s az ez után pár hóval kiállított E) alatti szerződés létrejötte idején vagyontalan, sőt vagyonilag tönkrement ember volt, a kinek fizetése is le volt tiltva. Ezzel bizonyítva van, hogy alp. nem lehetett oly helyzetben, hogy az E. alattiban feltüntetett 8000 K vételárat kifizethette volna, s mindezekkel bizonyítást nyert az is, hogy az E) alatti adásvételi szerződés színlelt ügylet, hogy abban a felek akaratából eltérő ügylet jutott kifejezésre, s hogy a felek közt tényleg ajándékozási szerződés jött létre. Ez az ajándékozási jogügylet az 1894: XXXI. tczhatályba lépte előtt jött ugyan létre, mindazonáltal az esetre azt az általános jogszabályt, hog}T a szerződésből származó kötelmek, s a szerződéssel kapcsolatos ügyleti következmén}~ek fez esetben az ajándékozás visszavonhatósága) a szerződés keltekor hatályban volt törvények szerint birálandók meg, nem lehet alkalmazni, mert a hivatkozott tcz. 134. §-a visszaható erővel ruházta fel a 89. §-nak azt az intézkedését, hogy a vétkes házasfél a házasság fennállása alatt adott ajándékot vissza nem követelheti, már pedig felp. is vétkesnek nyilváníttatott. (1903. nov. 4. 8899. sz.) C.: Hh. (1904. febr. 25. 382/1903. sz.) Nőtartás jogerős ítélet után lejebb nem szállítható. 90. §. 111. C.: A felp. részéről a jelen perben különben sem bizonyított az a körülmény, hogy alp.-nek saját jövedelme is elégséges arra, hogy magát volt férje, a közadós előbbeni vagyoni helyzetének és társadalmi állásának megfelelően eltarthassa, egyáltalán nem szolgálhat törvényes alapul arra, hogy a lefolytatott válóperben hozott ítéletekkel a volt férjével szemben alp. javára már jogerejüleg megállapított tartási kötelezettség megszüntettessék, mert az elvált nejének tartására már jogerős Ítélettel kötelezett férjnek eme köte-