Magánjog 1. kötet, Személyjog és dologjog (Budapest, 1904)
A jelzálogjog hatálya és terjedelme 633 •bei-gazolása esetében áll be. Ámde a felp. nem is állította, annál kevésbé bizonyította azt, hogy H. Zsigmond, mint a fedezeti váltók alapján gzintén közvetlen adós ellen keresetet indított volna, ennek perbe vonása és marasztalása nélkül pedig az alp., mint közönséges kezes feltételesen sem marasztalható, mivel a feltételes marasztalás csak az esetben volna helyén, ha felp. a közvetlen adós H. Zsigmondot is előzetesen, vagy az alp.-sel, mint kezessel együtt perelte volna, mert csak ennek elmarasztalásával kapcsolatosan volna alp.-nek, mint kezesnek feltételes marasztalása kimondható. Felp. azonban keresetével nem véglegesen, hanem a fennebbiekből következőleg csak ezúttal volt elutasítható. (1898. évi 1614. sz.) C: Hhagyja. (1898. évi 6688. sz.) A jelzálogos hitelező és a jelzálogos adós mint készfizető kezes közötti jogviszony. 840 C.: A kereset alapjául szolgáló kötelezvény világosan azt tartalmazza, hogy A. Gy.-né kezes és fizető gyanánt, férje összes kötelezettségeiért egyetemlegesen jótállást vállalt. Ebből a kötelezettségből, ha A. Gy. volt is a főadós, felp.-eknek joga támadt ahhoz, hogy követelése kielégítését ne csak A. Gy. örököseitől, hanem egyidejűleg az alp.-ektől, mint A. Gy.-né örököseitől is követelhessék. Mert az egyetemleges ás készfizető kezességi kötelezettségben álló fél, nem másodsorban, hanem egyidejűleg felelős a főadóssal, s az egyetemleges kötelezettség kizárja azt a kifogást, hogy a hitelező előzetesen a főadós vagyonából szerezzen teljes kielégítést. Ellenben, az alp.-ek részéről a miatt előterjesztett panasz részben alapos, hogy a felebbezési bíróság tekintet nélkül az árverésen már eladott ingatlanok vételárára, jogszabály megsértésével kötelezte őket annak tűrésére, hogy felp.-ek ugy a jelzálogul lekötött jutalékokból külön-külön, mint az ezeken kivül az örökhagyók után maradt ingatlanok bármelyikéből egész követelésök erejéig kielégítést szerezhessenek. AZ 1881 : LX. tcz. 190. §-nak 2-ik bekezdése, és a telekkönyvi rendelet 106. §-a, mint azt a Curia arra a jogviszonyra nézve, a melyről ebben a perben is szó van, 798/99. sz. alatt kelt határozatában 'kifejtette, csak arra jogosítja a hitelezőt, hogy a követelésének biztosításául szolgáló, fele részben elárverezett ingatlanokból követelésének aránylagos részben leendő kielégítését szorgalmazhatja, arra azonban, hogy követelésének az egyik adóstárs elárverezett ingatlanainak vételárából leendő kielégítéséről lemondva, kielégítését egészben vagy aránylag nagyobb részben a másik adóstárs még el nem árverezett, ingatlanainak vételárából követelhesse, a törvénynek emiitett rendelkezése a hitelezőt fel nem jogosítja és pedig annál kevésbé, mert ez által a közös tulajdonos egyetemleges adóstárs károsodnék, s mert az 1881 :LX. tcz. 190. §-a második bekezdésének a rendelkezéséből kö-