Magánjog 1. kötet, Személyjog és dologjog (Budapest, 1904)

A jelzálog-jog hatálya és terjedelme 629 adassék át, alp. azonban a fentebbiek után, ily más, harmadik személy­nek nem tekinthető — és felp. kereseti követelése által ily más, har­madik személynek érdeke érintve nincsen. Ezek folytán és tekintettel arra, hogy a bíróilag megítélt és végrehajtási joggal bekeblezett kereseti követelésnek megszűntét alp. maga sem állította s hogy másfelől annak teljes meg nem ítélése miatt felp. az elsőbiróság Ítélete ellen nem felebbezett: a másodbiróság íté­letét megváltoztatni és az elsőbiróság Ítéletét ugy az alp. marasztalá­sára, valamint a fentebbiek után alaptalan alp.-i viszonkeresetre vo­natkozó részében is helybenhagyni kellett. (1894. évi 5847. sz.) Hagyatéki ingatlanokra szerzett jelzálogjog hatálya és érvénye­sítési módja. 837 Szegedi T.: Azt panaszolja alp., hogy J. P. egyenes adós soha­sem volt az ingatlannak telekkönyvi vagy telekkönyvön kivüli tulajdo­nosa s fekként a tkvi rdt. 74. §-ában foglalt fentartással bekebelezett felp.-i követelés nem vált feltétlenné. Ez a panasz alaptalan. Mert a tkvi rdt. 74. §-ában foglalt fentartással bekebelezett zálogjog azon idő­ponttól válik hatályossá, a midőn az adós örökösnek elismertetik, a fenforgó esetben tehát, miután meg van állapítva, hogy a hagyatéki bíróság részéről hozott átadó végzéssel J. P. a szóban levő hirtokjuta­lékra mint néhai J. T. örökhagyó hagyatékára nézve örökösül elis­mertetett, a felp.-nek az örökös ellen biztosított zálogjoga feltétlenné vált s hatályát nem vesztette el annak folytán sem, hogy a hagyatéki bíróság az ingatlant özv. J. T.-nénak adta át, mert az özvegynek a hagyaték nem közvetlenül az örökhagyó után, hanem az adós jogán adatott át, a ki örökrészéről az özvegy javára lemondott, ez a lemon­dás azonban a jóhiszemű hitelezőnek előbb szerzett zálogjogát meg nem szünteti. Végre panaszkép azt hozza fel az alp., hogy ha áll az, hogy a zálogjog feltétlenné vált, akkor felp.-nek az alp. ellen nincs kereseti joga, mert felp. az adós ellen kieszközölt végrehajtási zálog­joggal a kielégítéshez való jogot már megszerezte. Ennek a panasznak sincs alapja. Mert a felp.-nek végrehajtási joga, illetőleg bekebelezett végrehajtási zálogjoga az adósnak néhai J. T. után öröklendő jutalékára jegyeztetett fel s illetőleg kebeleztetett be, minthogy ily esetben az 1881 : LX. tcz. 138. §-a értelmében a további végrehajtási lépések addig függőben hagyandók, míg a tulajdonjog a végrehajtást szen­vedő javára bekebeleztetik, a fenforgó esetben pedig a hagyaték­átadó-végzés alapján a tulajdonjog nem a végrehajtást szenvedő, ha­nem özv. J. T.-né javára kebeleztetett be, nem szenved kétséget, hogy felp. egyedül az egyenes adós ellen kieszközölt végrehajtási jog alap­ján a további végrehajtási lépéseket meg nem teheti, s hogy felp.-nek oly ítéletre van szüksége, a melylyel alp. mint telekkönyvi tulajdonos an­nak tűrésére legyen kötelezve, hogy felp. magát követelésére nézve a jelzálogból kielégíthesse. (1900. évi G. 213. sz.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom