Magánjog 1. kötet, Személyjog és dologjog (Budapest, 1904)

Egyletek 27 a feloszlást ismét kimondotta, mely határozit jogerőre emelkedett. Az 1897. évi április 19-ike és 1898. évi szeptember hó 21-ik napja között elhalálozott egyesületi tagok jogutódái, az egyesület ellen keresetet indítottak a halálozási illetékek megfizetése végett. A felebbezési bíróság felpereseket keresetükkel elutasította. A Curia a felperesek részéről beadott felülvizsgálati kérelmet elutasította. C.: Felp.-ek a miatt támadják meg a felebbezési bíróság Ítéletét, mert jóllehet alp. temetkezési egyesület az 1897. évi április hó 19. napján hozott közgyűlési határozat alapján önmaga szüntette meg a halotti dijak szedését mind a mellett abból a körülményből, hogy 1897. évi április hó 19. napja után egész elhalálozásukig jogelődjeik az alapszabályszerű dijakat nem fizették, ,a felebbezési biróság azt a téves jogi következtetést vonta le, hogy felp.-ek jogelődjeit kötelezettségük teljesítésében mulasztás terhelte. Továbbá azt is panaszolják felp.-ek, hogy a felebbezési biróság jogszabályt sértett azzal, hogy a temetkezési egyesület alapszabályainak 5. pontjában megállapított segélypénz fizetése alp.-t nem kötelezte, jóllehet az egyesület feloszlását kimondó közgyűlési határozatot a m. kii. belügyminisztérium 1898. évi szeptember hó 21. napján erősítette meg, következésképen jogelődjeiknek a felosztást jóváhagyó kormányhatósági rendelet meghozatala előtt bekövetkezett elhalálozása folytán felp.-ek követelése még a feloszlatást megelőzőleg megnyílván, a feloszlatás következményei felp.-ekre ki nem terjednek. Ezek a panaszok törvényszerű alappal nem bírnak; mert helyes a felebbezési bíróságnak az a jogi döntése, hogy felp.-ek az egyesületi alapszabályok 5. pontjában említett segélypénz követelése jogosultsággal nem bírnak, mert felp.-éknek mint a temetkezési egyesület volt tagjai jogutódainak az egyesülettel szemben fennálló jogait a temetkezési egyesületnek hatóságilag jóváhagyott alapszabályai határozzák meg, következőképen a vitás kérdés eldöntésénél is első sorban az egyesületi alapszabályok rendelkezései szolgálnak irányadóul. A felebbezési bíróság által megállapított tényállás szerint pedig, mely tényállás e részben meg sem támadtatott, a temetkezési egyesület a feloszlást az 1897. évi április hó 19. napján megtartott közgyűlésen hozott határozatával kimondotta és ezt a határozatot az 1897. évi november 9-én, deczember 19-én és 1878. évi április hó 24. napján tartott közgyűlés határozataival föntartotta s egyúttal az alapszabályok 4. §-ban érintett halotti dijak szedését megszüntette, mi által az egyesület működése 1897. évi április hó 19-ik napjával tényleg megszűnt. Minthogy pedig az egyesület feloszlásának kimondását az egyesületi alapszabályok 20. §. a közgyűlés hatásköre alá utalja s csak a határozat foganatosítását vagyis az egyesületi vagyon mikénti felosztása iránti rendelkezés végrehajtását tette a m. kir. belügyminisztérium jóváhagyásától függővé, annálfogva nyilvánvaló, hogy az egyesületi tagokká^ szemben a közgyűlési határozat kötelező lévén, &z egye-