Magánjog 1. kötet, Személyjog és dologjog (Budapest, 1904)

Görög-keleti egyház hitközségi vagyonának felosztása 231 az, eredetileg két fennállott corporatioból keletkezett volna egyesülés utján, azt az alp.-ek sem állítják. És áll ugyan az az elv, hogy az egyházközségi vagyonjognak alanyát nem az egyes egyházközségi tagok, hanem maga az eszményi corporatio, az egyházi község képezte s képezi, de midőn a törvény, nevezetesen az 1868: IX. tcz. megengedi, hogy az egy corporatio tagjai különválhassanak s két üj corporatiót alkothassanak; akkor az "aj corporatio, mely a különvált egyes tagoknak külön vagyonnal vagy külön vagyonrészszel nem birt kisebbségéből alakult, a feloszlott régi corporatio vagyonából semmi esetre sem követelhet többet, mint a mennyit az ő egyes tagjai vihettek volna el magukkal, ha alanyai lettek volna a régi corporatio vagyonjogainak. Mert különben egyenlő osztály esetében megtörténhetnék, hogy elenyésző kisebbség (péld. 10 lélek 1000 ellenében) a nagy többségnek, mely éppen nagy számánál fogva tetemesb költséggel tudná magát, mint egyházközség fentartani, lehetetlenné tenné az uj egyházközség megalkotását. Ezt nem akarhatta az id. 1868 : IX. tcz., a melyből másrészről azt a czélzatot sem lehet kimagyarázni, mintha minden kisebbségnek minden áron lehetővé akarta volna tenni azt, hogy uj önálló egyházközséggé alakulhasson, a helyett, hogy egy más hasonnemzetiségü gör. kel. egyházközségbe olvadjon bele fiók-egyházképp. Itt egyébiránt azt sem szabad szem elől téveszteni, hogy alp. szerbeknek sokkal csekékélyebb számukhoz képest kisebb templomra van szükségük, mint a felp. románoknak. Egyenlő osztályt vél követelhetni az alp. szerb lakosság a közös templem vagyonából annálfogva is, mert a templomi felfczerelvények nagyobb része szláv 1 bírásokat visel. De ez egymagában nem támogatja az alp. közönség vagyonjogi igényét, mert a szláv felirások nem zárják ki azt, hogy ama felszerelvények megszerzéséhez a nagyobb számú románok nagyobb mérvben járultak, mint a kisebb számú szerbek, a kikkel ők egy valláson közös egyházközséget képeztek a szerb metropolita és szerb püspök fenhatósága alatt. És azt sem lehet itt figyelembe venni, hogy a közös templomban az isteni tisztelet felváltva román és szerb nyelven tartatott; mert tudvalevően éppen ez a körülmény ösztönözte a románokat a szerb metropoliától való különválásra, s mit nekik a törvény meg is engedett a vagyonjogi igények érvényesi thetésének fentartása mellett. Mindezeknél fogva a templomvagyon értékének felosztásánál ezen harmadbiróság a lélekszám szerinti aranykulcsot találta alkalmazandónak, mint a hogy ez a szerb egyházi congressus delegátusai által is aláirt A. a. egyezményben megállapítva van. A C. a. 1866. évi hivatalos összeírás szerint pedig, a melyet alp. szerbek is 1872-ben 0. szerint alapul elfogadtak s a mit ennél fogva itt is alapul elfogadni kellett, a szerbek körülbelül Ve és a románok 5/e részét képezik a knézi gör. kel. egyházközségnek s ezt a számítást lényegileg a későbbi 1873. és 1880. évi hivatalos összeírások nem, rontják le. A templomtelek is osztatlanul a felp. románok birtokában hagyatott meg azzal a: teherrel, hogy a becsérték V6-át fizessék ki pénzül