Magánjog 1. kötet, Személyjog és dologjog (Budapest, 1904)

Göröy-keleti egyház hitközségi vagyonának felosztása 229 bekebeleztethesse. Egyúttal kimondatik imitt, hogy az alp. szerb egyegyházközség javára megítélt 7349 frt 35 kr. váltságösszeg biztosításául a zálogjog a felp. román egyházközség nevére tkvezendő ingatlanokra egyidejűleg bekeblezendői lesz. A «Timisiana» pénzintézetnél elhelyezett tőkeösszeggel pedig a perlekedő egyházközségek mindegyike rendelkezhetik azonnal, a részére fentebb I. 4. a. megítélt tulajdoni arányban és mi magában értetődik, nevezett pénzintézettel kötött szerződés netaláni korlátai közt. Indokok: A görög keleti vallás román és szerb ajkú közös egyházközségben élői híveinek ama jogát, hogy egymástól nemzetiségük szerint különválhassanak s közös egyházi $ vagyoni viszonyaik rendezése mellett, saját egyháztartományuk (metropoliájoik) kebelében külön román vagy szerb egyházközségekét alkothassanak, elismerte az 1868: IX. tcz. Annak a jognak érvényesítését czélozza a jelen per is, s azért a felp. románok s az alp. szerbek már ezen Ítéletben külön jogi személyekül, amazok gör. kel. román egyházközségekül, ezek pedig gör. kel. szerb egyházközségül voltak megjelölendŐk, tekintet nélkül arra, hogy ők tényleg és formaszerüleg majd csak ezentúl fognak külön-külön egyházközséggé alakulni s tekintet nélkül arra, hogy esetleg ők fiók-egyházképp egy más román vagy szerb egyházközségbe beleolvadhatni is fognak, a mi azonban ha bekövetkezik is, a jelen ítélettel megállapitott egyházvagyoni viszonyokon a perlekedő felek közt mit sem fog változtathatni. Ennek előríe bocsátása 'után és a peres feleknek az egyházközségi vagyon felosztását tárgyazó kölcsönös igényeivel szemben először is az volt elbírálandó, hogy mi bocsáttassák osztályra, minő módozatok szerint eszközöltessék az osztály és különösen mi szolgáljon az osztálynál aranykulcsul? A Knézen 1872. okt. 8. felvett 0. a. jegyzőkönyv tanúságaként ugy a felp. román, mint az alp. szerb lakosság a knézi összes egyházi és iskolai vagyont közös tulajdonnak s birtoknak ismerte el a kiküldött román és szerb congresszusi delegationalis bizottság előtt és a szolgabírómint törvényhatósági közeg jelenlétében ugyanakkor minid a románok, mind a szerbek, hogy ama vagyonban egyiköfcet sem illeti semmi kizárólagos jog. Csak a szláv nyelvű itiemplomi könyveket nyilvánította a per folyamán mindkét fél a szerbiek kizárólagos sajátjának, és abban, hogy a könyvek osztály nélkül a szerb egyházközségnek adassanak ki, megnyugodott mind a két peres fél. A N. a. összeírás 11. tétel sz. a. felvett csillárra nézve pedig elutasította az e.-biróság az alp. egyházközséget kizárólagos tulajdoni igényével és ő az ítélet ellen nem élt íelebbezéssel. A szláv nyelvű templomi könyvek kivételével tehát osztályra bocsátandó az összes egyházi és iskolai vagyon, mely az e.-birósági ítélet rendelkező részében II. a. helyesen van elősorolva. Az osztály módozatait s aranykulcsát illetve a szerb és román egyházi congressusok delegatioja által 1871-ben megállapitott A. a. általános egyezmény (Vereinbarung) nem fogadható el a jelen esetben feltétlenül irányadó, kötelező szabálynak. Mert annak szövegéből és szelleméből nyil-