Magánjog 1. kötet, Személyjog és dologjog (Budapest, 1904)

226 Közös tulajdon sem mondott le egyháza görög nemzetiségi jellegéről, a melyet elismert már gróf Nemes Ferencz is 1789-ben, midőn az általa megtörtént vizsgálat alapján a kérdéses templomot X. szerint görög templomnak véleményezte nyilváníttatni, és a melyet elismert az 1790-ben kelt Z. a. felsőbb rendelet is, mig különösen az 1796. évi szeptember 30-án kelt E. alatti királyi leirat a görögök költségén épült templomot a görögök tulajdonának nyilvánította, azt a görögök rendelkezése alá bocsáttatni rendelte és annak görög nemzetiségi jellegét félremagyarázhatlanul megállapította. Ugyanily értelemben intézkedtek később az 1835., 1844. és 1846. évi (39—41. sz. a.) felsőbb rendeletek is. A brassói románok a peres egyház fennállása után 32 év múlva csak 1820-ban léptek fel először követelésekkel, de a görögök tiltakoztak ez ellen és a románok az 1821. évi május 10-én 2235. sz. alatt kelt kormányszéki rendelettel elutasittattak, kimondatván, hogy miután a Tománoknak vannak templomaik a külvárosokban és a súrlódásoknak addig vége szakadni nem fog, mig a görögök templomában román pap is (teljesíti az isteni szolgálatot, a görögök pénzén épült templom pedig a görögöké és annak fentartása s igazgatása nem az oláhokat, hanem egyedül a (görögöket illeti: hagyassék meg az egyház maguknakl a görögöknek birtokában, a románok s a román plébános vagy káplán befolyásának teljes kizárásával. (35. sz. a.) Az 1857-ben s azután kelt rendeletek és intézkedések, a melyekkel szemben az alp.-ek egyházuk görög nemzetiségi jellegéről soha le nem mondtak, részint ideiglenesek, részint pedig jogerőre nem emelkedtek és birói ítéletre irányadók nem lehetnek. A mi az alapítványokat illeti, azok mind az egyház görög nemzetiségi jellegét megállapító E. a. 1796-ik kir. leirat után keletkeztek 1854-ig ; azoknak egyikét sem kérték a felp.-ek keresetükben kihasittatni az egyház alapítványi vagyonából s elkülönzött alapítványi vagyonkép vagy vagyonrészkép maguknak megítéltetni; és azokra nézve a tulajdoni, illetőleg rendelkezési jog az alapító kifejezett szándékához képest a peres egyházat illeti, a T. felebbezett Ítélete megfelelő indokainál fogva; megjegyeztetvén még imitt az Fff. a. okiratra az, hogy herczeg Brankován 26. sz. a. alapító levelének értelmezésére az ő állítólagos unokáját sem a törvény, sem maga az alapító fel nem jogosította. Mindezeknél fogva alp.-ek viszonkeresete értelmében a brassóbelvárosi szt. Háromságról nevezett egyház görög nemzetiségi jellegét elismerni és ebből folyólag a brassóvárosi görög-keleti vallású és görög nemzetiségű lakosságnak mint egyházközségnek kizárólagos tulajdonjogát a mondott egyházra s az ahhoz tartozó összes egyházi és alapítványi vagyonságra itéletileg megállapítani kellett; a res judicata és elbirtoklás czimén felhozott alp.-i kifogások a másodbiróság Ítéletének erre vonatkozó indokolásánál fogva elvettetvén. Magától értetődik egyébiránt, hogy az egyház és az ahhoz tartozó vagyon a fennálló szabályok értelmében s az alapítók szándékának megfelelőleg és a legfelsőbb fel-