Magánjog 1. kötet, Személyjog és dologjog (Budapest, 1904)

164 Közös tulajdon rozva nem lett: ha tehát ez irányban mulasztás forog fenn, az nemcsak alperest mint elnököt, hanem az összes nagyréti birtokosokat s azok közt a felperest is egyaránt terheli. Ugyanezen az értekealeten a felperes előadása s az e részben kihallgatott tanuk vallomása szerint a védekezés módjára nézve az az egyhangú határozat hozatott, hogy a védtöltés szakaszokra osztassák és mindenik tulajdonos a maga birtoka mentén elhúzódó töltésszakasz védelmét saját gazdatisztjének vezetése mellett saját erejével végezze. Igaz ugyan, hogy a tanúvallomások szerint a védekezés fővezetését mindazonáltal az alperes gyakorolta, illetve az az alperes kezében összpontosult, amennyiben az egyes gazdatisztektől jelentéseket fogadott el s e jelentések folytán a védtöltés egész vonalán intézkedéseket tett. E fővezetés gyakorlásában azonban, mely csak a tulajdonostársak birtoka mentén elhúzódó vonalszakaszok tekintetében jöhet figyelembe, a bekövetkezett gátszakadással okozati összefüggésbe hozhatni mulasztás az alperes terhére bizonyítva nincs, s amennyiben az emiitett vonalszakaszokon a védelem hanyagul és nem megfelelő módon teljesíttetett, ez a hanyag és czélszerütlen védekezés nemcsak a fövezető alperes, hanem a védekezést magukra vállalt többi tulajdonost is és pedig főként azokat terhelné. Ami azonban az alperes birtoka mentén elvonuló vonalszakasznak az 1895. márczius 31-iki értekezleten az alperes által tulajdonosi minőségében elvállalt védelmét illeti: a másodbirósági Ítéletben felhozott megfelelő indokok szerint kétségtelenül terheli alperest az a mulasztás, hogy az ezen vonalszakaszon észlelt csurgásoknál a gátszakadás napján és azt megelőzőleg 3—4 napon át védelmi munka egyáltalában nem történt s azt megelőzőleg is a csurgásokat okozó, veszélyes jelleggel biró féreglyukakat, amelyekről alperes már 1895. április 1-én értesítve volt csak a védett oldalon s ott is hanyagul és oly módon kezelték, hogy ez a kezelés a műszaki szakértők véleménye szerint nemcsak hogy czélra nem vezethetett, sőt ellenkezőleg, az illető töltésrész belsejének átázását és ellenálló képességének csökkenését okozhatta. Bizonyítva van továbbá alperes terhére az a mulasztás, hogy megbízott gazdatisztje, kinek cselekményeiért és mulasztásaiért alperes, mint megbízó felelős, habár az említett féreglyukak s különösen a két rámpa közti féreglyuk által okozott csurgás fenyegetővé váltáról a szakadás napján kora reggel értesíttetett, a színhelyén mégis csak délután 3 óra tájban, a szakadás előtt fél órával jelent meg, mikor már az idő rövidsége s a szükséges munkaerő hiánya miatt a féreglyukak betömése és a rohamosan nagyobbodó csurgás megszüntetése lehetetlenné vált. Ezeknek a mulasztásoknak nem szolgálhat mentségére a T. L., B. E. és K. Gy. tanuk által bizonyított az a ténykörülmény, hogy a gazdatisztek a gátszakadást megelőző napokon a védtöltésen alkalmazott munkaerő nagyobb részét a felperes ós a Fehér örökösök töltésszakaszánál, mivel a veszély ott mutatkozott legnagyobb-