Magánjog 1. kötet, Személyjog és dologjog (Budapest, 1904)

Sommás visszahelyezés 107 nekkel, mint tanukkal, esetleg saját főesküjökkel kívánják igazolni. Minthogy azonban a hivatkozott tanuk az alp.-ekkel ellentétes érdek miatt érdekelteknek tűnnek fel, tanúskodásuk perrendellenes, úgyszintén a meghatalmazottak egyoldalú esküje is, tekintettel arra, hogy a felp. által becsatolt telekkönyvi kivonat szerint a per tárgyát képező erdőhöz nemcsak az eladásnál részint mint meghatalmazok, részint mint tanuk közreműködő egyének, hanem ezenkivül még tizennégyen szerepelnek mint osztatlan közös birtokosok, kiknek valamennyinek hozzájárulása a vásárhoz az o. ptk. 361. §-a értelmében feltétlenül szükséges, mely körülményre felperesek perrendszerü bizonyítékot nem nyújtván, az bizonyitatlan maradt. Ehhez járul, hogy csak a tulajdonosok egy részétől kiállított meghatalmazvány, ha az valódinak vétetik is, K. Vaszilikát és A. Györgyöt együtt hatalmazza meg az eladással; tetehát az osztr. p. törvénykönyv 1011. §-a értelmében az eladásra mindkettőjük közreműködése szükséges lett volna, azonban az A. György közreműködése hiányzik, sőt az optk. 1010. §. ellenére egy egészen idegen V. Péter eszközölte K. Vaszilikával az eladást. Tehát ha a meghatalmazást aláirt egyének, kik közt az egyik alperes A. János is szerepel, az erdőnek kizárólagos tulajdonosai lettek volna is, az esetben is a meghatalmazás általi eladás és vétel jogos kifogás alá esik és felp.-ek nem jártak el kellő óvatossággal, de határozottan mulasztást követtek el az által, hogy valamennyi tulajdonosnak a beleegyezését ki nem eszközölték, illetőleg annak kieszközlése nélkül léptek a birtokba. Ily körülmények közt, ha mindhárom alp. tulajdonostárs volna és ha az eladásba mind hárman beleegyeztek volna is, azon esetben sem lehetne felp.-eket a per tárgyába visszahelyezni. (1893. jun. 2. 3315. sz.) Kolozsvári T.: Hh. (1893. jul. 3. 3239. sz.) C.: A kereset főtárgyára vonatkozóan a másodbiróság Ítélete helybenhagyandó volt; mert mint az alsóbiróságok helyesen kifejtették, a sommás uton való visszahelyezés egyik alapfeltételét a tényleges birtoklás képezi; már pedig felp.-ek maguk is elismerik, hogy a jelen per tárgyát képező s a gyerő-vásárhelyi 4. számú telekjegyzőkönyvben 2715. hrszám alatt bejegyzett terület a telekjegyzőkönyvben bejegyzett közös tulajdonostársaknak osztatlan birtokát képezi, a kik azt 1893. máj. 15-ik napját megelőzően tényleg birtokában is tartották. Minthogy ezen peres területnek birtokát jogszerűen felp.-ek csak az összes birtokosoktól szerezhették volna meg, a mit azonban maguk sem állítanák, annál kevésbbé bizonyítanak; ehhez képest felp.-ek a kérdéses erdőterület jogszerű birtokosainak azon az alapon, hogy azt a közös birtokosok egyike tényleg felp.-eknek átadta, annál kevésbbé tekinthetők, mert a per adatai szerint részben oly egyén által vezettettek be a <birtokba, a ki birtokban sohasem volt és birtokjoggal soha nem is birt, sőt a birtok átadására az illető jogszerű birtokosok által sem volt felhatalmazva. (1893. szept. 15. 9430. sz.)