Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 22. kötet (Budapest, 1912)

166 Öröklési jog. merte, arról magának meggyőződést szerzett, azt a tanuk előtt élőszóval is elmondotta és végakaratával megegyezőnek jelentette ki. Elsőrendű alperes az általa fogalmazott végrendeletet még annak kelte előtti napon hozta a végrendelkezőkhöz K-ra, s bizonyítva van, hogy a végrendelkezéskor a végrendeletet A. F. örökhagyó maga adta át L. B. tanúnak. A végrendeletet tehát, annak megalkotása, illetve aláirása előtt jelentékeny időtartamon át a végrendelkezőknél volt s minthogy A. F. örökhagyó igen értelmes és szakavatott ember volt, ki mint körjegyző 40 évi hivataloskod ása alatt másoknak számos végrendeletet készitett, fel sem tételezhető, hogy a saját végrendeletét, ha azt tényleg elsőrendű alperes fogalmazta és neki már leirva készen átadta, el nem olvasta s annak tartalmáról még a végrendeleti tanuknak házához való hivatása előtt meg nem győződött volna, annál kevésbé, mert a végrendelet a tanuk megérkezésekor örökhagyó előtt az asztalon volt s a tanuk jelenlétében is elolvasott abból bizonyos részt. Ezenkívül bizonyitva van, hogy a végrendeleti tanuk előtt a végrendelkezők kijelentették, hogy végrendelkezni akarnak, a végrendelet tartalmát s ekként annak az elsőrendű alperesre vonatkozó részét is a tanuk előtt élőszóval elmondották, tehát a végrendelet ezen részét a végrendelkezéskor élőszóval tett nyilatkozattal külön is megerősítették; bizonyitva van az is, hogy L. B. tanú az A. F. örökhagyó által neki átadott végrendeletet egész terjedelmében felolvasta s ennekutánna a végrendelkezők kijelentették, hogy az az ő végakaratuk, ők azt ugy óhajtják, amint a végrendeletben le van irva s a végrendelet felolvasása után annak intézkedéseit az összes tanuk előtt megismételték. Megállapítható tehát, hogy A. F. örökhagyó a a. végrendeletének tartalmáról magának meggyőződést szerzett, annak az elsőrendű alperesre vonatkozó részét is jól ismerte, sőt élőszóval is elmondotta, megismételte s ekként végrendelkezésekor élőszóval tett nyilatkozattal külön megerősítette, amiért is a végrendeletének az elsőrendű alpertesre vonatkozó része az 1876: XVI. t.-cz. 10. §-ának c) pontja értelmében érvényes még az esetben is, ha a végrendeletet az elsőrendű alperes fogalmazta és irattá volna le. A felperesek a végrendeletet azon az alapon is megtámadták, hogy mivel ugy az ingókat, mint az ingatlanokat, melyek eddigelé sem örökhagyóra sem a nejére telekkönyvileg átirva nincsenek, egyedül A. F. örökhagyó szerezte s ennek daczára a végrendelet azt a kijelentést tartalmazza, hogy azok felerészben az örökhagyónak, felerészben pedig a negyedrendű alperesnek tulaj-