Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 22. kötet (Budapest, 1912)
A végrendelet alaki kellékei. 163 levonásba hozandó kezelési dijra nézve kedvezményezettnek a főkáptalan lenne minősitendö, felperesnek az 1876: XVI. t.-czikk 9. §-ára alapitott megtámadási alapja még az esetben sem vonhatná maga után a főkáptalan javára tett részeltetés érvénytelenségét, mert az idézett §-ban foglalt korlátozó rendelkezés csakis az ugyanott meghatározott rokonsági és sógorsági összeköttetésben állókra vonatkozik; következőleg ez a korlátozás a végrendeletiig kedvezményezettel egyéb viszonyban állókra ki nem terjeszthető. Az igaz, hogy a végrendelet 22. pontjában kifejezett általános örökösnevezés nem foglaltatik, de a 19. pontja nem hagyhat fenn kétséget az iránt, hogy az egyes hagyományosoknak hagyományozott ingók, amennyiben a végrendeletnek arra vonatkozó intézkedései hatályba nem lépnének, törvényes öröklés tárgyát nem képezhetik, hanem elárverezendők lennének s a befolyt vételár a 22. pontban meghatározott czélra lenne forditandó, helyes tehát a másodbiróságnak az a jogi álláspontja, hogy felperes a végrendelet 16. pontjában foglalt hagyományrendelést önállóan meg nem támadhatja. C: 19.10 nov. 15. 2634/910. I. p. t. 1876 : XVI. t.-cz. 10. §. 260. Az 1876 :XVI. t.-cz. 10. §-áuak szabálya nemcsak a végrendelet írójára, hanem arra is kiterjed, aki a végrendeletet fogalmazta, de mással irattá le. A végrendelet irója vagy fogalmazója részére szánt előnyt tartalmazó rendelkezés érvényes, ha igazoltatik, hogy az örökhagyó a végrendelet tartalmáról meggyőződést szerzett és mint akaratával egyezőt a tanuk előtt élőszóval ismételte. Közös végrendelet addig meg nem támadható, mig a végrendelkezők egyike életben van. (Curia 1911 szeptember 12. 902/911. sz. a. I. p. t.) A kolozsvári kir. tábla: A Bj a. közös végrendelet két végrendeletet tartalmaz, melyeknek egyikét a A. F. Örökhagyó, másikát pedig annak neje B. J. negyedrendű alperes alkotta. A felperesek a közös végrendeletet egészben, tehát a negyedrendű alperesnek abban foglalt végrendeletét is megtámadták és érvényteleníteni kérték. Minthogy a végrendelet, bármely rokon, illetve bármely vélt örökös részéről is csak akkor támadható meg, ha az illető végrendelkező után az öröklési jog már megnyílt, ez pedig az osztrák polgári törvénykönyv 536. §-a szerint csak az illető végrendelkező halálával áll be; minthogy özv. A. F.-né végrendelkező jelenleg még életben van és negyedrendű alperesként perben is áll: ezeknélfogva a felperesek a most nevezett végrendelkező végrendeletének megtámadására ezidőszerint még egyáltalán kereseti joggal nem birnak. n*
